Part Six

Meghoztam a részt, cukik.<3
Nagyon sokat késtem, tudom. De a dolgok annyira nem úgy alakultak, ahogy kellett volna.. Minden volt az elmúlt időben. De itt van! És megírtam!
Nem garantálom, hogy tetszeni fog. Én igyekeztem. Tudom, kissé rövid, de nézzétek el nekem. Késő van..:D 
Ha lehet, hagyjatok valami jelet nekem, hogy tetszett a rész. Esetleg ha nem, akkor azt írjátok meg. Köszönöm.
Imádás van.<3

Nem túl kellemes arra kelni, hogy a bátyád lába az orrod alatt van. Nem tudom hogy sikerült Cameronnak álmában megfordulni, de a feje lelógott az ágyról. Belerúgtam Cam seggébe, mire ugrott egyet és lerepült a földre. Akkorát nevettem, hogy legurultam a puha ágyikóból.
-Miért kell minden reggel kirángatnod az ágyból? Olyan szépet álmodtam, te tök -vakargatta kobakját Cameron.
-Inkább nem akarom tudni -pattantam föl nevetve. A konyha felé vettem az irányt, nyomomban Cam-mal. Mikor befutottam a helységbe, meglepő látvány fogadott. Anyu és apu épp kávét iszogattak. Furcsa volt. -Hát ti?
-Gondoltuk kiveszünk pár nap szabadságot és veletek leszünk -mosolygott anyu az újságja mögül.
Cameronrra néztem. Láttam rajta, hogy neki se kedvez ez a helyzet. Nem kellene ennyire teperniük. Már megszoktuk, hogy alig látjuk őket.
-Miért? .kérdezett rá Cam.
-Mi miért? Úgy gondoltuk, több időt is tölthetnénk együtt. Nem is értelek, fiam -kérte ki magának apu.
-Oké. Furcsák vagytok ti nekem -sétáltam oda a hűtőhöz, amiből aztán kiszedtem egy üveg Nutellát és kanalazni kezdtem az evőeszközös fiúkból zsákmányolt kanállal.
-Menjünk mondjuk sétálni. Vagy vidámparkba. Hova szeretnétek menni? -lelkendezett anyu. Kicsit erőltetettnek tűnt az egész, de hát ők akarják.
-Menjünk pizzázni. Mi még úgysem reggeliztünk -húztam föl a szobánkba bátyámat.
-Rendben. Öltözzetek föl és akkor félóra múlva indulunk.
-Éhes vagyok, úgyhogy siess! -zártam rá az ajtaját.
Átbattyogtam a birodalmamba és előhalásztam néhány cuccot. Telefonom a sebembe csúsztattam. Megfésülködtem, fogat mostam és már mehettem is Cameron-t sürgetni.
Mikor már végre ő is elkészült, indulhattunk. Az ősök úgy gondolták, sétáljunk egyet. Nekünk végül is mindegy volt.
Kézen fogva sétáltam az én egyetlen drága testvéremmel. Mi jó elől mentünk. Egészen a pizzázóig szórakoztatott a hülyeségeivel. Az egy dolog, hogy minden vicces volt, de korán reggel fárasztó poénokat hallgatni nem túl kellemes. Egész napra letudja szívni az ember energiáját.
Mikor már befaltunk mindent, elindultunk fagyizni. Cam még mindig fogta a kezem. Olyanok voltunk, mint egy szerelmespár.
-Galaaaaamb! -futott el mellőlem bátyám. Annyira vicces volt, ahogy kergette a galambokat. Ott röhögtem magamban.
-Hagyd már békén szerencsétlen madarakat! Menjünk inkább tovább -nyaggattam kezét rángatva. Esküszöm, olyanok voltunk, mint az ötévesek. Anyu meg apu egy padon ülve, mosolyogva néztek minket. Néha oda-oda kiabáltak nekünk, hogy azért ne verekedjünk össze meg ilyenek. De ha ez meg is történt volna, biztosan csak poénból. Túlságosan szerettük egymást Cameronnal.

Önnek négy nem fogadott hívása van: Zack.

Chh.. hívogat, írogat. Zaklat a csávó. Nem hagy békén. Fel kéne jelentenem. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, amikor újra megcsörrent a telefonom. Szobám egészét a The Neighbourhood-Let it go című száma zengte be. Gondoltam, itt véget vetek mindennek. Felveszem neki azt a redvás telefont, lekoptatom és véget vetek mindennek. Hát.. ezt mind csak gondoltam.

-Aggódtam. Miért nem vetted fel a telefont? Miért nem válaszoltál az üzeneteimre? -hangja aggodalommal volt tele. Kicsit megenyhültem. De még mindig biztos voltam a dolgomban.

-Beszélnünk kell!

-Rendben. Mikor, hol?

-20 perc múlva a parkban.

-Ott leszek -és ezzel meg is szakítottam a vonalat. Zsebembe csúsztattam telefonom, felkaptam a bakancsom, elköszöntem a többiektől és már húztam is.

Útközben azon gondolkoztam, hogy hogy mondjam meg neki, hogy hagyjon békén. Nem jutott eszembe semmi frappáns, ezért annál maradtam, hogy csak elmondom neki, hogy láttam smárolni a barátnőjével. 

Beléptem a park kapuján és megpillantottam Zack-et egy padon ülni. Pont rám nézett. Elmosolyodott, felállt és elindult felém. Szívem gyorsan kezdett verni. A srác megállt előttem és magához húzott egy ölelésre. Puszit is kaptam a szám sarkába. Kissé megingott az önbizalmam. Már nem voltam benne biztos, hogy leakarom koptatni.

-Figyelj csak. Tegnap láttalak itt egy nagyon szép lánnyal. Kézen fogva sétáltatok. Meg is csókoltad. Nem értelek, Zack. Ha van barátnőd, mi a francért szédítesz? -tört ki belőlem. A gyerek kissé meghökkent. Látszódott, hogy nem erre számított.

-Holly. Kérlek, ne értsd félre a helyzetet. Oké, valószínű tényleg láttál csókolózni Jess-sel, de az nem azt jelenti feltétlen, hogy barátnőm van. Mert már nincs. Volt, de tönkrement a kapcsolatunk. Tegnap szakítottam vele. Elutazott pár hete, és tegnap jött haza. Nem szóltam róla, mert féltem, hogy körülbelül így fogsz reagálni. Sajnálom. Megbocsátasz nekem? -simított ki egy tincset arcomból. Ajkai vészesen közelítettek enyéimhez. Nem tudtam mit csináljak. Viszont szívem eldöntötte helyettem. Beletúrtam hajába, közelebb vontam magamhoz és megcsókoltam. Csókja annyira édes volt. Többet akartam belőle. Nem akartam, hogy vége legyen. De a levegő nagy úr.

Mosolyogva néztem szemeibe. Egyszerűen megbabonázott az a sötétkék szempár.

-Leszel a barátnőm?

-Persze! -és újra megcsókoltam. Mindezek után kézen fogva sétálgattunk.

Sokat beszélgettünk. Egészen este 8-ig. Hazakísért, a kapuban egy hosszú, elmélyült csókkal búcsúzott. Mosolyogva léptem be a házba. Apu a tévét bámulta, anyu valamin ügyködött a konyhában. Az emeletről pedig furcsa hangok szűrődtek le. Nyomtam egy-egy puszit szüleim arcára, utána felrobogtam Cam szobájába. Kyle a szoba közepén fetrengett, bátyám az ágyán pusztult bele a röhögésbe. Elég vicces látvány volt. Viszont amikor Kyle megfordult és láttam, hogy a homlokán egy óriási pénisz ékeskedik, elszakadt a cérna. Lerogytam a földre és nyeríteni kezdtem. Gondolom elbóbiskolt, Cameron pedig kihasználta a helyzetet és kukit rajzolt a fejére.

Mikor már teljesen kinevettük magunkat, segítettem Kyle-nak lemosni a fejéről azt a csodát. Sikeresen lekaparásztam neki. Megköszönte, majd leltünk filmezni. Csináltunk popikat, befészkeltük magunkat Cam ágyába. Én voltam középen, jobb oldalamon Cameron bal oldalon pedig értelemszerűen Kyle.

-Mekkora gyökér film volt már ez. Soha többé nem nézek ilyet -közölte Cameron. Én sokkos állapotba kerültem, Olyan szinten hatással volt rám a film, hogy az valami katasztrófa. Nem is tudom, hogy tud valaki ilyet csinálni.

-Én.. én szerintem alszok -másztam ki az ágyból. Átbotorkáltam a saját szobámba, bebújtam a takaróm alá és már majdnem aludtam, amikor újra bevillant a főszereplő srác. Öngyilkos lett. De.. ne már. A csaj meg tök para volt. Viszont érdekes egy film, az is biztos. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el. Viszont a másnapom nem volt ennyire jó.

Mégvalami: 503 oldalmegjelenítés..*_* Nagyon köszönöm! Szeretlek titeket.<3

Sajnálom.

Darlings! Penguins!
I'm so sorry..

Befejeztem az angolt, bocsi. Nem megy perfektül..:D
Mint láthatjátok, ma sem részt hoztam. Szörnyen röstellem, de nincs időm.. És a gépem is elromlott._. Most is nővérem laptopján pötyögök nektek.

A részről: 

• Lesz benne minden.
• Remélem tetszeni fog.
• Igyekszem minél hamarabb megosztani veletek.
• Fontos kérdés: Mit gondoltok a srácokról (Zack - Kyle)?:D
• Még el sem kezdtem..

Imádlak titeket, és szörnyen hálás vagyok  a 455 OLDALMEGJELENÍTÉSÉRT. Lehet, nektek ez nem tűnik soknak, de higgyétek el, hogy nekem ez fantasztikus érzés. Ha úgy vesszük, még csak 5 rész van kint + 1 prológus. És máris ennyien olvastatok valamit a förtelmemből. Köszönöm!

Köszönöm mindenkinek! Különösen Lakatos Biankának, aki jó barátom. Hálás vagyok mindenért. Nézzetek be a blogjába. Megéri.;)

A komiknál megtaláljátok a nevét, és keressetek rá. Igazán élvezetes.

Köszönet még Szabó Lillának a kommentekért! Sokat jelent számomra!:')

Nem rizsázok tovább. Szeretlek titeket! Puszii!

~Haydee~

Novella2.

név: Violet Lewis
kor: 18év
születési hely: Miami
érdeklődési kör: fotózás, lovaglás, vívás, zene (BMTH, KoRn...), Tristan.

Normális napnak indult. Ugyanolyannak, mint az összes. Szokásosan feketébe öltöztem. Szintén fekete hajam kifésültem, hagytam, hogy vállamra omoljon.
A kapunkban várt már Tristan, a barátom. Szájra puszival köszöntöttük egymást. Elindultunk a suliba. Végzősök voltunk. Mindegy. Részletkérdés.
-Miért vagy ilyen szomorkás, Vy? -húzott magához egy csókra. Annyira imádtam, amikor ezt csinálta. Mosolyogva váltam el tőle.
-Csak fáradt vagyok. Semmi több -szorítottam meg kezét. És tényleg. Fáradt voltam.
-Hát jó. Viszont meg kéne beszélnünk a hétvégét -ölelte át vállam. -Eljövök érted úgy 11-re. Elmegyünk mozizni, majd beülhetünk valami kajáldába, de ez majd kialakul. És akkor mehetnénk vásárolni. Úgyis mondtad, hogy kéne menned, nem?
-Oké. Nekem tökéletes. Be kell újítanom pár farmert, meg láttam a neten, hogy van olyan térdnél hasított fekete cső naci is. Olyat is kéne vennem. Meg pár pulcsit és sapit. Most jön úgyis a tél, szóval be kell bugyolálni magunkat rendesen -leheltem finom puszit arcára. -Meg kéne bakancs is. Kinéztem egy Martens-t.
Boldogan ecseteltem neki mindenfélét, mit sem sejtve a később történtekről.
Mikor beértünk a suliba, ismerős arcokkal találtuk szembe magunkat. Mondjuk ez tök nyilvánvaló, mivel 4 éve jártunk ide, és szinte mindenkit ismertünk. Na mindegy. Legjobb barátnőm, Olive futott felénk majd nyakamba vetette magát. Na igen. Ilyen, ha 2 napig nem látjuk egymást, vagy valami fontosat akar mondani.
-Lányok, magatokra is hagylak titeket. Úgyis beszélnem kell Harry-vel -adott gyors csókot majd otthagyott minket.
-El sem fogod hinni mi történt! Hunter elhívott mozibaaa -sikított fel, mire kacagva fogtam le vállainál fogva.
-Mikor hívott meg? Mikor mentek? Kaptál puszit? Esetleg többet? Mesélj már!
És akkor mindent elmondott elejétől a végéig. Hunter volt az ő nagy szerelme. Kit áltatok? Még mindig együtt vannak. Olive még mindig ugyanúgy oda van érte, mint azelőtt. Persze. Hisz' mi változott volna? Csak az én életem fenekestül..
Első óránk fizika volt. Utáltam. Sosem rajongtam érte, a tanárt meg kifejezetten rühelltem.Na mindegy. Az óra halálunalmas volt. De túléltem. Utána lementünk a büfébe Tri-vel és vettünk szendvicseket a többieknek is (Olive, Harry, Megan, Sasha, Spencer és Drew. Ez a mi társaságunk). Azután következett a legutálatosabb óra a világon. Matek. Brr.. Tristan mellett ülve vártam, hogy becsengessenek. Addig ébenfekete hajával játszadoztam, amit kócosra beállított még reggel. Délutánra általában mindig szétbirizgáltam a cukit frizkót, de nem tehettem róla. Főleg, ha csókolóztunk. Akkor muszáj volt beletúrnom. Egyszerűen imádtam. Beletúrtam, kicsit megmarkolt, ő belenyögött csókunkba. Zene volt füleimnek. Hiányzik..
Bejött a tanárnő egy halom lappal. Dolgozatot írtunk. Mrs. Turner elugrott az irodájába, mert sikeresen otthagyott valamit. Addig mi kipuskáztuk a válaszokat természetesen. A dolgozatom amúgy 4-es lett. De a dolgok után nem foglalkoztam semmivel. Egyszóval nem érdekelt, hogy megbukom-e vagy sem.
Volt még egy tesink, egy föcink, dupla angolunk és egy kémiánk. Nem túl könnyű nap, de életben maradtunk. Oké. Ezt most nagyon nem kellett volna..
Utolsó óra után (ami angol volt) elköszöntem Tristant-től (hosszú, elmélyült csók..), majd Olive-val beültünk egy kajáldába ebédelni. Kibeszéltük a dolgokat.
-Hétvégén megyünk mozizni meg vásárolni Tristan-nel. Láttam olyan fekete csőgatyát, ami a térdénél fel van hasítva és be kell szereznem egy olyat. Annyira tetszik -haraptam bele a sajtburgerembe.
-De hát van már olyan nacid. Most is egy olyan van rajtad -értetlenkedett térdeimre mutatva.
-De az nem ilyen. Csak szimplán egy vágás van a térdrésznél. És olyanom még nincs -mosolyogtam rá.
-Értem. Na mindegy. Vegyél olyan jó pulcsit is. Tudod. Amit múltkor láttunk. Azt a feketét, amire rá van írva, hogy Hakuna Matata. Az olyan cuki és tökre te vagy -lökte meg vállam az asztal felett, mire elnevettem magam. Végül is igaza volt. Az a pulcsi nagyon passzolt hozzám. Múlt időben.
Beszélgettünk még vagy egy órát. Mikor rendeltünk még egy jeges, karamellás kávét elindultunk sétálni. Útközben iszogattuk a finomságot, majd a megszokott park felé vettük az irányt és leültünk a helyünkre.
Megfigyeltük az előttünk elsétáló srácokat és a gördeszkaparkban lévő fiúkat is. Néhány oda-oda intett nekünk. Ezen általában mi csak kuncogtunk, de volt olyan is, amikor mosolyogva visszaintettünk nekik. Ekkor összenéztek. Aranyosak voltak, nem vita. De nekem ott volt Tristan, akit tiszta szívemből szerettem. Még az életemnél is jobban..
Hozzánk mentünk filmezni. Péntek volt, így Olive nálunk aludt. Örültem neki, mert régen voltunk kettesben.
-Megjöttünk! -adtam szüleim tudtára, hogy megérkeztünk. Húgom barátnőjénél aludt.
-Gyertek enni! Csináltam bolognait -lépett ki anyu a konyhából, majd adott két puszit Olive-nak, s megkérdezte tőle, hogy van.
-Köszönöm jól. És ti? Rég találkoztunk -kezdett csevegni anyummal barátnőm a konyhapultnak támaszkodva.
Mire kibeszélték a dolgokat, én már be is töltöttem egy filmet. Lementem popit pattogtatni meg felkaptam egy 2literes kólát.-Hé! Olive, velem nézel filmet, vagy anyuval pletyizel? -vontam fel mosolyogva szemöldököm.
-Megyek már. Majd még folytatjuk -kacsintott anyukámra, aki kacagva intett, hogy menjünk már.
Elkezdtünk nézni valami végtelen romantikus és megható filmet, amit mi végignevettünk. A lényeg, hogy volt ez a beteg lány, aki összejött a szomszédsráccal, aztán a végén meghalt. Kicsit abszurd sztori, de aranyos. Mondjuk mi sosem voltunk azok a sírós típusok. De megváltoztunk. Nagyon.
Épp zenét hallgattunk meg beszélgettünk, amikor zizergett a telefonom. SMS-t kaptam Tristan-től.

Kicsim! Gyertek ki a parkhoz egy fél óra múlva! 

Szeretlek<3 xxT

Mosolyogva válaszoltam neki. Akkor még semmit sem sejtettem.

Sietünk! Szeretlek<3 xxV

-Figyelj! Nincs kedved elmenni a parkba? -pillantottam barátnőmre.

-De, persze. Tristan írt, mi? -kérdezte mosolyogva, mire csak bólintottam.

Felvettünk egy-egy meleg pulcsit. Mivel nálam voltunk, és nekem szinte csak fekete (vagy sötét) cuccaim voltak, a felsők is feketék voltak. Amit én vettem fel, egy halálfej volt. Olive pulcsiján pedig egy Arctic Monkeys felirat. Felkaptuk a bakancsunkat.

-Te. Minek akarsz bakancsot venni, ha már van? -egyenesedett fel barátnőm. Sóhajtottam.

-Azért, mert ezt egy egyszerű cipőboltból szerváltam be, az pedig Martens. Vágod? -kérdeztem tőle a saját stílusomban.

-Oké oké. Inkább hagyjuk -tért vissza surranója bekötéséhez.

Kabát, sapi. Elköszöntünk szüleimtől, majd lassan elindultunk a törzshelyünk felé.

Kicsit hamarabb odaértünk, így leültünk és beszélgettünk. Találgattunk, hogy vajon miért is voltunk mi ott. Semmi ötlet. Így inkább vártunk.

Brutális motorzúgásra kaptuk fel fejünket, majd feltűnt egy bazinagy sötétkék motor, ami szörnyen gyorsan hajtott.Kimentünk a park kapuja elé, ahol ott voltak a többiek. Kivéve Tristan. Megijedtem.

-Hol van Tristan? -kérdeztem el-elcsukló hangon.

-A motoron -bökött a motoros felé Harry.

-Mi? Ti normálisak vagytok? Miért van azon az izén? Nincs is jogsija! Ti meghülyültetek? Miért engedtétek rá? -zokogtam el magam. Nagyon féltem. Jobban szerettem őt az életemnél is, így teljesen egyértelmű volt, hogy szörnyen aggódtam érte. Olive leguggolt mellém, s hátamat simogatta nyugtatásképp.

-Shh! Nem lesz semmi baj. Mindjárt leszáll a motorról és megcsókol téged. Ne izgulj -húzott magával.

Tristan tényleg megállt. Pont előttünk, levette a bukósisakot fejéről, majd felém indult. Átkarolta derekam kezeivel, szemembe nézett, majd megszólalt.

-Hiányoztál, bébi. Szeretlek -lecsapott ajkaimra, ami közben hajába túrtam.

-Szeretlek -csókoltam meg újra. Belemarkolt fenekembe, mire belenyögtem szájába. Mosolyogva vált el tőlem, majd újra a motorhoz indult. Szívem sokkal gyorsabban kezdett kalimpálni. Rossz előérzésem volt..

Ment pár kört, aztán a lámpa hirtelen pirosra váltott, ő pedig pont felénk nézett, így nem láthatta, a jelzést, miszerint neki meg kellett volna állnia. Egy nagy kocsi jött át a másik lámpán. Neki Tristan-nek. A motorról lerepült, ami átgördült rajta már a földön.

Üvöltöttem, sikítottam, zokogtam, nem kaptam levegőt. Kiabáltam a nevét. Kiabáltam, hogy ne hagyjon itt. Szívem szerint odafutottam volna hozzá, de Olive és Harry lefogtak. Nem foglalkoztam velük. Nem tudom milyen érzelmek kavaroghattak arcukon. Azzal voltam elfoglalva, hogy Tristan ne hagyjon el.

Aki elcsapta szerelmem, kihívta a mentőket. De nem tudtak rajta segíteni. Azt mondták, azonnal meghalt. Lehetetlenség újraéleszteni. A koponyája betört. Több helyen is. Eltört egy lába, a kezei, a szegycsontja a gerince pedig súlyosan sérült.

Nem hittem nekik. Zokogtam. Kiszabadultam az engem ölelő karokból, majd életem értelméhez rohantam akit egy hordágyra fektettek és éppen abba a fekete zsákba csomagolták. Amikbe a hullákat szokták. És akkor ott számomra mindennek vége lett. Összeestem, amikor megláttam Tristan arcát. Szinte fel sem lehetett ismerni, annyira szétroncsolódott. Elvesztettem a barátomat. Azt a személyt, aki számomra a világot jelentette. Aki mindennél fontosabb volt nekem. Akit mindenkinél jobban szerettem. És ő mindent viszonzott. Szeretett. A tenyerén hordozott. És én végignéztem a halálát. Amikor leállíthattam volna. Nem kellett volna meghalnia. Az én hibám volt. Én tehettem róla.

És innentől kezdve semmi sem érdekelt. Elmentem a temetésére, amit fapofával bámultam végig. Sokan voltak, akik szerették Tristan-t. Megbámultak. Érzéketlennek neveztek, hogy nem sírok a barátom temetésén. De nem érdekelt. A barátaimmal sem tartom már a kapcsolatot. Olive 3 hónappal a halála után közölte, hogy nem tud velem mit csinálni és elege van abból, hogy nekem sosincs semmihez kedvem. Elküldtem a fenébe. Vagyis megmondtam neki, hogy akkor takarodjon el az életemből és soha többet nem akarom látni. Láttam rajta, hogy rosszul érinti, ezért közöltem vele, hogy nem érdekel mennyire esik ez neki szarul, amikor ő mondta nekem, hogy elege van a kedvtelenségemből. Nem csoda, hisz' meghalt a barátom.

Nem érettségiztem. Nem tanultam tovább. Nem lettek új barátaim. Nem lett új fiúm.

Drogozni kezdtem és cigizni. Durván. Szüleim nem tudtak velem mit kezdeni. Nem figyeltem rájuk. Nem beszéltem velük. Senkivel sem beszéltem. Nem ettem. Semmit. Sokszor vesztettem el az eszméletem, de egyszer majdnem meghaltam. Mondjuk direkt. Vágtam magam. Olyan mélyen, hogy a vérzés szinte sosem akart elállni.

Kórházba kerültem. Nem beszéltem senkivel. Az orvos kérdéseire sem válaszoltam. Csak néztem a falat. Mindig, mindenhol csak a falat bámultam. A szobámban is. Feküdtem az ágyamon és a plafont bámultam. Annyira nem volt kedvem az élethez. Annyira nem volt kedvem lélegezni sem. Meg akartam halni.

Még most is meg akarok halni.

Hellohello, Drágáim!<3
Hoztam egy újabb novellaszerű izét. Remélem tetszik..:3
Ha kérhetném, írjatok véleményt! Köszönöm.
<3

Novella

Hy Penguins!^^
Gondoltam alkotok egy kicsit. A kövi rész már készül, de sokat kell tanulnom most, hogy közeledik a felvételi.. De amint lehet, kirakom az új részt..:)
Remélem tetszeni fog.:3 Első novellám, szóval úgy olvassátok..:D
Puszii<3

Féltem. Nem tudtam, hol vagyok. Fogalmam sem volt, hogy kerültem oda.
Egy ijesztő kastélyszerűségben lehettem. Még ablakot sem láttam, hogy kinézhessek. A gyér lámpafényben azonban látszódott egy ajtó a szoba másik oldalán.
Egy ablak előtt álltam, és egy sziklát bámultam az erdő szélén. Kiszenvedtem magam az ajtón (be volt szorulva), beléptem egy másik helységbe, ahonnan boltíves nyitott ajtó vezetett abba a szobába, ahol ekkor voltam. Egy jó ideje álldogáltam az ablak előtt, amikor egy csodálatos zongoraszó csapta meg a fülem. Az egyetlen ajtó irányába néztem, ahol beléptem.
Elindultam. Nem tudom, honnan lett bátorságom, de elindultam megkeresni a hangszert. És ezúttal a tulajdonosát is.
Mikor kinyitottam az ajtót, szembe találtam magam egy bohóccal. Nagyon megijedtem. Sosem szerettem a bohócokat. És most teljes egészében áll előttem az a szörny, ami rémálmaimban kísért.

Hátrálni kezdtem. Addig araszoltam hátrafelé, amíg sarkam bele nem ütközött a falba. A bohóc belépett a szobába, becsukta az ajtót majd szemembe nézett.
-Szervusz! Twisty vagyok. Te meg Zoe. Tudom. Ismerlek. Ismerem minden gondolatod. Minden félelmed. Tudom, hogy rettegsz tőlem. Érzem -törölte le a száján kifolyó vért a bohóc, majd fojtatta. -Most megfoglak ölni. Remélem, erre magadtól is rájöttél. Viszont azt nem tudhatod, miért vagy itt. Elmesélek egy kis történetet. És mivel úgyis megfogsz halni, bemutatkozom igazából.
Levette a fogsort ábrázoló maszkot, lehúzta a kopasz parókát a színes tincsekkel, majd egy kendőt húzott elő a hátsó zsebéből és letörölgette arcát.
Mikor szemembe nézett, majdnem elájultam. Az nem lehet, gondoltam. Ott állt. Ő. Adam. Adam, az exem. Szakítottam vele, mert erőszakos volt velem és egyszer meg is ütött. Akkor kidobtam, és úgy 1 éve nem is láttam.
Amíg én levegőt sem kaptam, ő levette a ruhákat és a szoba sarkába helyezte.
-Látom meglepődtél, Drágám. Akkor emlékszel rám. Örülök. Emlékszel a felejthetetlen estéinkre is? Hmm.. nagyon jókat keféltünk, ugye? Neked nem hiányzik? Nekem nagyon. Szóval készülj, mert úgy megfoglak baszni, hogy szétreped a fejed. Kivéve persze, ha nem ellenkezel, mert akkor életed legjobb szeretkezésében lesz részed. Velem -mosolygott. Nem tagadom, iszonyatosan helyes srác volt, de nem tudtam erre gondolni, mivel megindult felém, és pontosan előttem állt meg. Ágyékát előremozdította, jelezvén nekem, felizgult. Mondjuk nem tudtam mitől, de pár másodperc múlva megtudtam.
-Érzed? Már a puszta látványod ilyen hatással van rám. Vágod, hogy nagyon szerettelek? De te kidobtál. És ezt meg kell bosszulnom, akkor is, ha még mindig ugyanúgy imádlak. Vagy talán jobban -suttogta fülembe. Hatalmas kezeit csípőmre csúsztatta, onnan fenekemre. Megcsókolta nyakam, én pedig nem tudtam mozdulni. Még mindig a sokk hatása alatt álltam, amikor belemarkolt hátsómba. Számból egy nyögés szakadt fel. Adam elégedett mosolyra húzta ajkait.
 -Örülök, hogy még mindig ilyen hatást váltok ki belőled, Édes -csókolt meg durván. Megharapta alsó ajkam, felszisszentem. Belemosolygott a ""csókunkba"". Nem tudtam ellenkezni, de az az igazság, hogy nem akartam. Visszacsókoltam. Megemelt a fenekemnél, derekára kulcsoltam lábaim majd a hideg falat megéreztem hátamnak csapódni. Nyár lévén fekete top, fekete short és szintén fekete alacsony szárú tornacipő volt rajtam.
A fenekemet markolászta, miközben ajkaimat falta. Merevedését tökéletesen éreztem, mivel pont úgy tartott.
-Annyira hiányzott már ez. Hiányoztál. Szeretlek. Miért csináltad ezt velem? Teljesen tönkretettél. Szeretlek -vált el ajkaimtól. Szemembe nézve intézte nekem szavait. Láttam rajta az őszinteséget. A fenébe is! Hiszen én is szeretem. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá.
-Akkoriban erőszakos voltál velem. Féltem tőled. De már nem félek. Szeretlek. Sajnálom. Hiányoztál. Szeretlek -csókoltam meg, amit hezitálás nélkül viszonzott.
-Ígérd meg, hogy többet nem hagysz el! Esküdj meg! Nem tudnálak bántani. Annyira szeretlek -hámozta le rólam topom és nadrágom.
-Soha, soha! Ígérem! Nem bírnám ki -csókoltam meg újból. Villámgyorsan vettem le róla egyszerű fehér pólóját, majd nadrágja gombjával szerencsétlenkedtem csók közben. Kuncogva segített ki, majd rugdosta le magáról a farmert boxerével együtt.
Folyamatosan csókolt. Nem szakadt el tőlem, még mikor örömnedvét lövellte belém, akkor is, nyelve a számban volt.
Mikor 'végeztünk', segítettünk egymásnak öltözni - csók-póló-csók-nadrág-csókcipő.
Kézen fogva hagytuk el az épületet. Kifele sétálva, megkérdeztem, hol vagyunk, de csak annyit mondott, hogy egy elhagyatott erdőrészen. Furcsálltam válaszát, de nem foglalkoztam vele. Boldog voltam.
Felriadtam. Szaporán vettem a levegőt és sírtam. Álmodtam. Mindent csak álmodtam. Nem öltözött életem szerelme bohócnak, hogy megöljön. Nem is akart megölni. Nem bántott sose. Nem volt erőszakos. Nem szakítottunk. Szörnyű rémálom volt, ami Adam-et is felébresztette.
-Mi a baj, Kicsim? -ült fel mellettem, magához húzott majd nyugtató puszikat nyomott nyakhajlatomba.
-Csak rosszat álmodtam. Semmi különös -töröltem le könnyeim.
-Elmeséled? -kérdezte kedvesen, majd szemből az ölébe húzott, így áttudtam kulcsolni lábaim derekán. Megcsókoltam, majd elkezdtem mesélni.
-Drágám! Ugye tudod, hogy sosem lennék képes bántani téged? Szeretlek. Te vagy az életem. Még csak meg sem fordulhat a fejemben olyan, hogy erőszakos legyek veled. Nem hogy megölni téged. Ugyan -simogatta arcom, majd csókolt meg gyengéden.
-Annyira szeretlek -csókoltam. Csókoltam, csókoltam.
Mosolyogva aludtam el egy olyan ember mellett, akinek minden szavát elhittem. Az életemnél is jobban szerettem. És tudtam, hogy minden érzésem viszonzott. Ez tett igazán boldoggá.


Ui.:Nagyon béna?:s Úgy nagyjából 1,5 óra alatt hoztam ezt így össze. Kissé összecsapott, de első novellám. Vagyis novellaszerűségem..:D
Megköszönném, ha írnátok véleményt..:) Akármit. Ha nem tetszett, azt. Ha tetszett, akkor azt. Csak annyit kérek, hogy kulturáltan. Köszönöm!
Puszilok Mindenkit<3
~Haydee~

Part Five

Hey Penguins!:3 

Sajnálom, hogy nem hoztam részt..:/ De az utóbbi időben minden összejött. Innentől kezdve, igyekszem hetente, vagy két hetente részeket hozni.;)

<3

A legalján egymás szemébe néztünk. Kyle közeledni kezdett. Már majdnem összeért a szánk, amikor megfogta a derekam, közelebb húzott magához és megcsókolt. Az első csókunk. Iszonyatosan szenvedélyes volt. Nem tudom meddig faltuk egymás ajkait, de mikor elhúzódtam tőle, levegőért kapkodtam már a víz fölött. Cameron értetlenül nézett ránk. Gőze nem volt, hogy mi történt. Vagy csak irgalmatlanul jól játszotta a tudatlant. Felváltva pillantgatott ránk, mire egy pimasz mosoly húzódott arcára.
-Nem akarom tudni mi történt -emelte fel kezeit, és elnevette magát. Éreztem, hogy arcomba szökött a vér. Már majdnem úgy nézhettem ki, mint egy rák. 
Kyle rám nézett, féloldalasan elmosolyodott. Majdnem beleájultam a vízbe, de nem mutattam semmi jelét, hogy mennyire bejön nekem. 
-Holly! Segíts nekem! -kiabált bentről Cam. Gyorsan kimásztam a vízből, egy törölközővel a kezemben becsörtettem a házba, és Cameront kerestem. A konyhában volt, támasztotta a pultot a derekával. Épp mondani akart valami, de nem engedtem neki.
-Megcsókolt. Igen. Tudom, hogy tudod. És azt is tudom, hogy most azt mondanád, hogy jöjjünk össze, de nem. Nem fogok vele összejönni. És tudod miért nem? Mert fontos nekem a barátságunk. És nem akarom tönkretenni azért, mert kicsit gyorsabban veszem a levegőt a közelében. Majd elmúlik. Különben is. Lehet Zack lesz a barátom. Ő olyan aranyos és kedves. Meg ráadásul helyes is. Szóval nem fogok mindent elrontani egy kis érzelemkavalkád miatt -mondandóm közben hevesen mutogattam és mászkáltam. Utolsó mondatom végén Cameron szemébe néztem. Kicsit ledöbbent a monológomtól. De hát ez van. 
-Hát.. huh. Először is, én nagyon örülök, hogy csókolóztatok, mert még kialakulhat köztetek valami. Akkor is, ha te ezt nem akarod. Másodszor, nagyon aranyos dolog, hogy a barátságotokat akarod védeni, de mi van, ha elveszíted a fejed és letámadod? Mármint lefekszetek. Mert meglehet, hogy te ezt még magadnak sem vallanád be, de én biztos vagyok abban, hogy szerelmes vagy Kyle-ba. Végül pedig lehet, hogy ez a Zack gyerek cukika meg minden, de nekem nem szimpatikus. És most nem azt akarom mondani, hogy nem találkozhattok, mert nem tilthatom meg, csak közlöm, hogy valami nem stimmel ezzel a sráccal. De ez majd úgyis kiderül. Addig pedig, élvezd a társaságom -ölelt magához és adott puszit fejemre. -Szeretlek, Holly.
-Én is szeretlek, Cameron.

-Gyere, te kis drága! -hívogattam Dolf-ot, mivel befutott a fürdőbe és nem óhajtott onnan kijönni, nekem meg nem volt kedvem felkelni az ágyról. 
-Miért üvöltesz? -jött be röhögve Kyle a szobámba. Hát igen. Már vagy 15 perce kiabálok szerencsétlen kutyának.
-Befutott a fürdőbe, és nem akar kijönni -mutogattam a fürdőszoba felé, miközben vergődtem az ágyon. Kicsit kellemetlen helyzet. Most voltunk először kettesben a csók óta. 
-És te meg lusta vagy kihozni. Értem -legyintett, majd elindult a kutyámért. Nevetve felültem és az ajtóra meredtem.
-Bizony. ÉS köszönöm -vettem át a kutyit.
-Holly.. beszélnünk kéne -vakargatta a tarkóját, miközben leült velem szembe az ágyra. Jaj ne. A csókról akar beszélni. Bepánikoltam.
-Figyelj. Felejtsük el. Csináljunk úgy, mintha semmi sem történt volna, oké? Nekem túl fontos vagy, hogy egy ilyennel elcsesszük a barátságunkat. Tudom, hogy te is csak barátként tekintesz rám. Szóval szerintem meg sem történt az a csók, rendben? -mosolyogtam rá. Láttam, hogy nem erre számított. Láttam, hogy csalódott. De nem tehettem mást. Olyan, mint a második bátyám. És most, hogy Cameron már nem lesz többé, szükségem lesz rá. Jobban, mint máskor.
-Én is ezt akartam mondani -mosolyodott el. Láttam, hogy ez nem őszinte. És a szemében is volt egy kis csillogás, ami biztosított. 
Másra várt. Többet akart.
Magamhoz öleltem. Jó szorosan, hogy érezze: nagyon szeretem. Mert én tényleg nagyon szeretem. De csak barátként.

-Cameron! Drága, Cameron! Kelj már föl! Menjünk sétálni! Nagyon jó idő van, szóval gyere már! -kezdtem húzni le az ágyáról a lábánál fogva. Amikor sikerült annyira lehúznom, hogy lepottyanjon egy lökéstől, megálltam, rámásztam az ágyra és egy határozott mozdulattal lelöktem az ágyról. Akkorát koppant a feje, hogy még a szomszéd is meghallotta.Annyira nevette,. hogy szinte már nyerítettem. Cam felpattant, és rám ugrott. Birkóztunk egy sort, majd elmentem készülődni. Egy fekete-fehér összeállítást választottam. Pórázra kötöttem Dolf-ot, felkaptam a sarumat és az ajtóhoz igyekeztem. Cameron is megérkezett és indulhattunk is. 

Elmentünk egy közeli parkba, azután fagyizni. Miközben ettük a jeges finomságokat, megláttam Zack-et. Egy igazán szép lánnyal sétált. Mi egy padon ültünk, így pont jól rájuk láttam.

Zack megfogta a kezét, magához húzta és megcsókolta. Tátott szájjal bámultam őket. Kicsit meglepődtem. Cameronnak természetesen semmi sem tűnt fel, mivel a galambokat kergette, mint valami ötéves. Imádom meg minden, de ilyenkor letagadnám. Nem mintha én nem lennék kettyós, de azért nem futkároznék galambok után azt kiabálva, hogy "Gyere, legyünk barátok!". Hát igen. Ez tényleg Cameronra vall.
Szemem visszavezettem az előbbi párra. Kézen fogva sétáltak. Aranyosak lennének együtt, de a lányra mégis féltékeny voltam. Kezdtem megkedvelni Zack-et. És különben sem mondta, hogy foglalt.

-Mindjárt leszakadnak a lábaim -dőltem rá a kanapéra. 5 órát sétáltunk. Mondjuk voltunk ebédelni is, de én még mindig éhes voltam, így kibattyogtam a konyhába valami ehető után kutatni. Mivel semmi olyat nem találtam, amit gyomrom kívánt, felhívtam egy jó kis pizzériát és rendeltem 2 órát duplasajtos, tengergyümölcseis pizzát.
30 perccel később megérkezett a vacsoránk. Egy Cameronnak, egy nekem. Miközben ettünk, jött egy sms-em Zack-től. Mivel eléggé haragudtam rá, nem válaszoltam. Félredobtam az Iphone-t és falatoztam tovább.
Vacsi után leültünk 2 tál popival filmet nézni. Tök értelmetlen volt, de mi mégis szakadtunk rajta. Épp egy elcsépelt poészerűségen nevettünk, amikor megint sms-em érkezett. Szintúgy Zack-től. Durcizva nyitottam meg az üzeneteket.

Mizu, Szépség? Hogy vagy? Zxx

Ha engem "Szépségez", akkor annak a lánynak mit mond? Chh.. kamus.

Hol vagy, Édes? Miért nem válaszolsz? Zxx

Te Jó Isten. Ez kész. Bevettem volna, ha ma nem látom csókolózni azzal a csajjal. De így már nem tud etetni. 
Gondoltam. Válaszoltam neki. De csak, mert nem akartam, hogy írogasson.

Minden oké, csak fáradt vagyok. Sétálni voltam ma bátyámmal, és láttunk pár ÉRDEKESSÉGET. Jó Éjt.

Reméltem, hogy le fog esni neki.
-Húzok aludni, Cam -adtam puszit arcára. Mivel áthajoltam a kanapé támláján, megfogtam a kezeimet és az ölébe húzott.
-Aludj velem, húgi -kapott karjába és az emelet felé cipelt, miközben a mellkasába röhögtem.
Letett az ágyra, ahonnan felpattantam és a szekrényébe bújtam. Kivettem egy pólót, elmentem zuhanyozni, fogat mosni aztán bedőltem Cam mellé az ágyába. Én a saját fürdőmben végeztem el a dolgokat, ő pedig az ő fürdőjében. Nagyjából egyszerre végeztünk.
-Szeretlek. Jó éjt -adtam puszit arcára, majd rádőltem a mellkasára.
-Szeretlek. Mindennél jobban. Álmodj szépeket -csókolta meg fejem búbját. Megkönnyeztem mondandóját. Hiányozni fog. Brutálisan. Ő a mindenem.
Bele lehet halni valakinek a hiányába?




Remélem tetszett!
Szeretés<3

Tumblr

Hey, Penguins!<3
Sajnálom, nem részt hoztam..:/ Pedig már igazán kirakhatnám a következőt.

• Nem hoztam részt, mert a dolgok nem úgy alakultak, hogy legyen időm írni és a bloggal foglalkozni
• Hogy mikor teszem fel a következőt, azt nem tudom. A hangulatomtól függ.
• És akkor most a tárgyra is térek:D

Létrehoztam egy Tumblr-t. Igaz, még nagyon kezdő vagyok, de ha gondoljátok nézzetek be:D
Úgy tartják, tumblin őszinték igazán az emberek. Hát.. ezt én is így gondolom. És úgy éreztem, nekem is szükségem van egy kis őszinteségre. Így csináltam meg ezt a 'közösségi portált'.:)

http://depressziobazdmeg.tumblr.com/ 

Visszatérve a bloghoz: igyekszem a résszel, amennyire csak tudok. Egy jó része már kész, de mint mondtam: történtek dolgok, amik közbetettek.

Puszilok mindenkit, és vigyázzatok magatokra!<3
~Haydee~

Ui.: Linkeljétek komiba a saját tumblitokat!;)

Part Four

 Kinyitottam a szemem, erre pofán nyalt egy kutya. Kissé nagyon meglepődtem, gyorsan felültem és jobban megfigyeltem az állatot. Egy kis testű fehér boxer volt az ágyam mellet, és próbált felugrani. Olyan aprócska volt még. Mosolyogva emeltem az ölembe, és kezdtem el simogatni. Játszadozni kezdett a kezemmel, mire egy kisebb kacaj tört elő belőlem. Hirtelen kicsapódott az ajtóm, amin Cameron és Kyle lépett be, fültől-fülig érő vigyorral.
-Hogy kerül ide ez a kis cuki boxer? -néztem kérdőn a két jómadárra.
-Boldog Születésnapot! -kezdtek el üvöltözni, meg körbe-körbe futkosni a szobámban. Nagyokat pislogva meredtem rájuk, miközben olyan szinten elkezdtem röhögni, hogy már a kiskutya megijedt tőlem.
-T..tessék? De hisz'.. nem is ma van a szülinapom -néztem komolyan az előttem bőszen mosolygó srácokra.
-Tudjuk, de 1 hét múlva lesz. Plusz-mínusz néhány nap, de nemsokára itt van, mi pedig hoztunk neked ajándékot -adott puszit bátyám, mire jól megölelgettem mindkettőt.
-Köszönöm szépen! Nagyon aranyos. Honnan tudtátok, hogy ilyet szeretnék -vakargattam meg a boxerem hasát.
-Hát.. mondtad -kezdett röhögni testvérem, mire Kyle is csatlakozott hozzá.
-Na jól van. Menjetek ki! El akarom nevezni -pusziltam meg a hófehér kutyus pofiját.
-Kisfiú -kiabált vissza Kyle az ajtóból.
-Na, te kis cukipofi. Milyen nevet adjak neked? Adolf? Marshall? Juj, megvan. Isten hozott a családban, Dolf! -öleltem magamhoz, épp annyira, hogy a kutyus kapjon levegőt. Ezután kikeltem a ágyból, Dolfot leraktam a földre, majd a konyhába ballagtam, a kicsivel a nyomomban. Megszenvedett lejönni a lépcsőn, de olyan cuki volt. Segítettem neki, leemeltem az utolsó pár fokról, majd folytattam tovább utam.

-Haló! Hoztatok egy kutyát, de semmilyen cucca nincsen. Normálisak vagytok? Most mit adok neki enni? Hogy viszem sétálni? Na jó. Cameron, megvan még az a póráz, amivel Myra-t vittük sétálni? -Myra a szomszéd néni kutyája volt. Szegény elpusztult már pár éve. Valami tacskó féleség volt. Mi vittük sétálni, amikor Mrs. Parks nem ért rá.
-Ömm.. azt hiszem igen. A pincében nézd meg -mutogatott lefelé.
-Na nem! Te fogod megkeresni! -adtam tudtára, majd megfogtam a mögöttem futkározó kutyát és elindultam vissza a konyhába. -Addig valamit adok Dolf-nak.
-Dolf? Milyen név már ez? -szakad fel Kyle torkából egy jóleső nevetés.
-Tök aranyos! Majd ha nagyobb lesz, betanítom, hogy tökön kell harapni téged -nyújtottam rá a nyelvem. Mire Kyel az említett testrészéhez kapta kezeit, és elég fancsali képet vágott, amin egy jót kacagtam.
Csináltam egy szendvicset magamnak, a kutyusnak pedig adtam pár szelet szalámit. Most mit adtam volna neki? Nem volt háziállatunk, nem tartottunk kutya kaját.
-Holly, itt a póráz a nyakörvvel -nyújtotta felém az említette tárgyat Cam.
-Köszönöm! Elmegyek venni neki néhány dolgot. Hol a kocsi kulcs -kérdeztem.
-Azt hiszem Kyle a helyére rakta. Ne menjünk veled?
-Nem kell. Elhívom Zack-et -jutott eszembe a kék szemű helyes fiú.
-Nem szimpi nekem az a srác. Eddig úgy volt, hogy Kyle jön be, nem? -értetlenkedett.
-Miért? Pedig Zack nagyon aranyos, jó fej. Kyle pedig.. nem lehet közöttünk semmi. Nem akarom elcseszni a barátságunkat. Fontos nekem -hajtottam le a fejem.
 -Gyere ide -húzott magához. -Ezért inkább elmenekülsz az érzéseid elől, egy másik fiú karjaiba? Ez nem megoldás Hol.
-Tudom.. de nem tudok mást tenni. Sosem voltam úgy igazán szerelmes. Talán egyszer. Emlékszel még Michael-re? Az első komolyabb kapcsolatom vele volt. Akkor azt hittem szerelmes vagyok, pedig nem. Most meg tudom, hogy nem szerelemmel nézek Kyle-ra. Ez még annyi sem, mint amit Mikey iránt éreztem. Szóval, megpróbálom elfelejteni, mint pasi, és csak barátként tekinteni rá. Ha Zack-kel esetleg összejövök, sikerülni fog -fúrtam bele fejem a mellkasába, és sóhajtottam egy nagyot.
-Mi történt? Holly, baj van? -jött oda aggódó hanglejtéssel Kyle.
-Nem dehogy, csak megöleltem ezt a tököt -löktem meg játékosan Cameron kobakját. -Megyek gyorsan átöltözni, és beszélek Zack-kel. Gyere, Dolf!
A kutyával, meg a pórázzal a kezemben felbaktattam a szobámba. Írtam egy sms-t Zack-nek, miszerint, mit csinál most. Szinte egyből érkezett is a válasz.

Unatkozom. Miért? Zx

Nincs kedved eljönni velem a kutyámnak bevásárolni egy-két cuccot? Utána elmehetnénk sétálni vagy valami..Hx

Benne vagyok!:) Zx

Remek! Fél óra múlva érted megyek. Megadod a címed? Hx

Leírta hol lakik, aztán elmentem készülődni. Kifésültem a hajam, lófarokban összefogtam, majd a gardróbomba vettem az irányt. Fehér melltartó, fehér Nirvana-s póló fekete rövidnadrággal, szettemhez egy teljesen fekete Converse társult. Táskát nem vittem, így abba a falatnyi zsebbe csúsztattam Iphone-om, a pénztárcámat megfogtam és úgy vittem le a pórázon lévő kutyával a kezemben. Lekaptam a kocsi kulcsot, beugrottam, Dolf-ot az ölembe téve. 5perc alatt megérkeztem Zack-ék házához. A srác egyből jött is, bevágta mellém az anyós ülésre. Adtam puszit arcára, amit egyből, gondolkodás nélkül viszonzott.
-Szép kocsi. Tiéd?
-Sajnos nem. Pedig nagyon szeretem. Amúgy köszi -mosolyodtam el.
-Milyen cuki ez a kutyus. Mi a neve? -vette el az ölemből, majd simizni kezdte a füle mögötti kis részt, amit úgy látom, az én cukim nagyon élvezett.
-Dolf. Szerinted is nagyon gáz? -néztem rá, rémennyel csillogó szemekkel.
-Dehogyis! Kicsit érdekes, de nagyon aranyos -vakargatta pocakját. 20perces kocsikázás után megérkeztünk az állatoshoz.
-Jó napot! Boxer kutyának szeretnék pórázt, állíthatós nyakörvvel, és ha lehet akkor egy kis hámot is. Szeretnék neki, hordozót, meg "ágyat". Tálakat. És kérnék még neki, száraz kutya kaját, meg kiskutyának való dobozosat is -hadartam el minden, mire a bácsi, kicsit felkuncogott. Elvezetett a pórázokhoz, a tálakat is megmutatta, amik mellett egyből ilyen párnás ágyszerűségek voltak kutyáknak. Megköszöntem, majd nézelődni kezdtem. Vettem neki, egy fekete pórázt, így kis korára, fekete-fehér hámmal. Későbbre, pedig egy ugyan olyan fekete pórázt, csak erősebb zsinórral, fekete alapon világoskék csillagokkal. Vettem, 2 nagyobb tálat, mit most is tud használni. Mindkettő szürke. Ágynak, pedig egy nagy királykék (szinte, már majdnem ágy) párnázott alvó helyet, fehér vékony csíkokkal. Hordozók közül nem volt nagy a választás, így egy sima szürkét vettem kerekekkel.
A kaják közül viszont nem tudtam választani, ezért segítséget kértem a bácsitól, aki a kezembe nyomott 3 nagy tobozos kutyakaját, meg egy közepes méretű száraz eledelt.
Jól megpakolva léptünk ki az üzletből, ami annyit tesz, hogy kölcsön kellett kérnem egy direkt ilyen alkalmakra hasznosított gurulós tárgyat. Zack kitolta azt, miközben én a kutyával mentem, meg az ágyával. Gyorsan bepakoltunk a csomagtartóba, majd Zack visszavitte azt az izét, addig odamentem kocsival a bolt elé, hogy gyorsan be tudjon pattanni. Dolf végig az ölemből figyelt ki az útra. Még egy napja sincs meg, de máris imádom ezt a kis drágát.
Elmentünk fagyizni, közben beszélgettünk. Megtudtam, hogy apukája szinte sosincs otthon, annyit dolgozik. Anyukája, pedig 4 éve meghalt. Autó balesetben. Egy részeg, belehajtott a kocsijába, azonnal szörnyet halt. Elmondta, hogy van egy 16 éves húga, aki már lassan egy éve, Londonban él a nagyszüleiknél. Oda jár iskolába, és ott is szeretne maradni, mivel már egyetemet is nézett.
Elmondtam neki, hogy az én szüleimet is eléggé ritkán látom, és csak a bátyám van nekem, meg a legjobb barátja, Kyle.
-De.. miért? -értetlenkedett.
-Hát.. ez egy hosszú történet -húztam el szám, mire megkért, hogy meséljem  el. Így történt az, hogy eljutottam egészen odáig, hogy kiderült: a testvérem rákos. Elmondtam szinte mindent magamról, meg erről az egészről. Elmondtam, hogy szörnyen viselem. Egy könnycsepp csordult végig arcomon, majd követte őt a többi. Zack, egyből szorosan magához ölelt, és a hátam simogatta.
-Ne sírj! Itt leszek veled. Segítek -suttogta fülembe, majd puszit nyomott arcomra. Letöröltem könnyeimet, majd egy bárgyú mosolyt erőltettem arcomra.
Délután 5-6 körül értem haza, ami elég sok, mivel délben indultam el otthonról. Megkértem a srácokat, hogy segítsenek behordani a cuccokat, addig én fölmentem Dolf-fal, vittem a is ágyikó szerűséget, amit az ágyam mellett lévő sarokba raktam.
Miután mindent felhordtak, (kivéve a kaját, meg a tálakat) elrendeztem az összes cuccot.
Amikor végeztem mindennel, felvettem egy fürdőruhát, felkaptam egy törölközőt meg Dolf-ot, majd kimentem vele az udvarra. Leraktam fűre, had futkározzon. Kiterítettem a törcsit az egyik napozóágyra, elhelyezkedtem rajta.

Egy kis idő után, éreztem valami hideget a hasamon, ezért azonnal felpattantam. Kyle állt előttem vízi pisztollyal a kezében, gonosz mosollyal az arcán. Közelíteni kezdtem felé, ő meg hátrált. Egyszer csak, beleesett a medencébe, én pedig helyből összeestem a röhögéstől. Mikor nem figyeltem, kimászott a vízből, engem felkapott, amit egy hatalmas nagy sikítással jeleztem, hogy váratlanul ért, majd püfölni kezdtem, de nem rakott le. Velem együtt beugrott a vízbe. A legalján egymás szemébe néztünk. Kyle közeledni kezdett. Már majdnem összeért a szánk, amikor...

Part Three

Hey, Penguins!:)<3
Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri tetszéseteket..:) Olvassátok kíváncsisággal.:D 
Puszii:~Haydee~

Ahogy kinyitottam szemeim, nem láttam magam mellett senkit. Kicsit elcsodálkoztam, azt hittem Kyle is olyan sokáig fog aludni, mint én vagy, esetleg tovább. De amint a hátam mögül krákogásra lettem figyelmes, kicsit megnyugodtam. Mikor megfordultam, kitört belőlem a röhögés. Kyle a földön feküdt, rajta a pohár vizemmel, amit éjszakára szoktam felhozni. Viccesen nézett ki.
-Ne nevess! Inkább segíts, mivel te löktél le -flegmult.
-Idefigyelj! Ne flegmuljál, haver! Amúgy mégis mikor? Nem hallottam semmit. És különben is, te hogy kerültél át a másik oldalamra?
-Az előbb. Ömm.. semmire sem emlékszel? -vakarta tarkóját ültében.
-Aludtam. Mégis mire emlékezzek? -értetlenkedtem.
-Rám másztál. Szó szerint, mivel rám feküdtél. Aztán elkezdted puszilgatni az arcom, nyakam, ilyenek.. Én letoltalak magamról, át arra az oldalra, ahol én feküdtem. És most meg lerugdostál a földre, a kezem útjába került a pohár, így az rám borult -adta tudtomra ezt az egészet. Kissé elvörösödtem, mivel marhára fogalmam sincs miről beszél.
-Ne haragudj! Gőzöm nem volt, hogy mit csináltam. Tényleg, bocsi. A rugdosós dolog, meg... de szerencsétlen vagy, hogy magadra öntötted a vizemet -kezdtem el megint jó hangosan nevetni. Ezúttal Kyle is csatlakozott, majd ahogy Cameron bejött a szobámba, belőle is kitört a röhögés.
Ez a nap se telt el másképp, mint a többi. Hülyéskedtünk, beszélgettünk, stb..

*Pár nappal később*

-Nem hiszem el! Cameron, nem ülsz autóba! Világos? -oktattam ki bátyámat. Anyuék elutaztak, szóval ketten voltunk otthon. Kyle már haza ment egy pár napja, nem is nagyon jön. Kicsit hiányzik, de jobb ez így.
-Ne te mond meg nekem, Holly! Tudok magamra vigyázni. 23éves vagyok, az Isten szerelmére! -csapott a combjára.
-És? Én meg 18. Nagy ügy. De te beteg vagy. Értsd már meg, hogy csak jót karok neked! Féltelek. Érted? Szeretlek, és nem akarok még jobban aggódni, különben beleroskadok. De ha ennyire elakarsz menni, abba a szaros buliba, akkor menjél. Csak ne legyél meglepve, ha ezután nem fogok veled szóba állni! -igen, a veszekedésünk oka, egy nyavalyás buli, ahova nem akarom elengedni, mert féltem.
Sírva rohantam fel az emeletre, és vágtam be magam mögött a szobám ajtaját. 2percbe sem tellett, de már nyílt az ajtó, és Cam lépett be rajta.
-Figyelj, húgi! Nem akartalak megbántani, meg semmi, csak tudod.. nem akarom, hogy úgy kezeljetek, mint egy beteget, aki hamarosan meghal. Szeretném élni az életem utolsó pár hónapját. Ki szeretnék élvezni minden egyes pillanatot. Szeretnék veled sok időt tölteni, persze, de azért a barátaimmal is hagy élvezzem ki ezt az utolsó időszakot -mosolygott rám, és egy puszit nyomott az arcomra. Még jobban elkezdtem sírni, de nem tudtam abbahagyni.
Pár órával később teljesen megnyugodtam, Cameron mellkasán fekve, miközben simogatta a hátamat.
-Ne haragudj! Kérlek! Bocsánat, mindenért! Nagyon szeretlek, és félek.. rettegek, a gondolattól is, hogy elveszítelek -csordult végig egy könnycsepp az arcomon, amit Cameron letörölt.
-Nagyon szeretlek, Holly -adott puszit homlokomra.
-Oké. Ez kezd olyan lenni, mint valami szerelmi nyáladzás -kezdtem el röhögni.
-Szerintem is -csatlakozott drága testvérem.
-Hiányozni fogsz! -borultam nyakába, majd megint eleredtek könnyeim.
Egy pittyegés keltett fel. Úgy tűnik elszundítottam.
-Kyle írt. Azt mondja, mindjárt itt van. Figyelj, mi lenne, ha elmennénk abba a buliba? Mi, hárman. Na, mit szólsz? -pörgött fel. Olyan aranyos volt. Megmosolyogtatott ez a kis jelenet.
-Öm.. biztos vagy te benne? Engem nem hívtak meg, meg nem is akarok zavarni..-kezdtem el tördeli ujjaimat, amit bátyám egy kézrátétellel vetett véget.
-Hagyjad már! Mondták, hogy vihetünk akárkit. Jössz te is, oké? Oké. Ezt megbeszéltük. Készülődj! 9re vagyunk hivatalosak, így olyan fél 10körül leszünk ott. Tehát negyed 10kor indulunk. Ami azt jelenti, hogy van 2 és 15 perced, hogy elkészülj.... Most! -nézte a telefonja képernyőjét, majd kibattyogott a szobámból, le a földszintre. Közben Kyle is megérkezett, gyorsan köszöntem neki, majd mentem is zuhanyozni.
Tusolás után, a gardróbomba igyekeztem a fehérneműs fiókomhoz, ahonnan kihalásztam, egy fekete francia bugyit, egy szintén fekete, pánt nélküli melltartóval. Magamra kapkodtam ezeket, aztán ruhát mentem keresni.
Nehézkesen, de sikerült kiválasztanom mit is fogok viselni, ezen a bulin. Felhúztam az egybe ruhát, majd kivasaltam a hajamat. Kifestettem a szemem feketésre. A szetthez illő ékszereket is felvettem. Belebújtam az egyik kedvenc platformomba, felkaptam az ágyról a kikészített kabátom, és a táskámat, amibe beledobtam a telefonomat a pénztárcámat az irataimmal és néhány papirzsepit. Belenéztem a gardróbomban elhelyezett egészalakos tükörbe, elismerően bólintottam egyet, miszerint egész jól nézek ki, majd lesiettem a lépcsőn. Útközben megnéztem az órát, ami 20:57-et mutatott. Hamarabb készültem el, pedig azt hittem késni fogunk.
Beléptem a nappaliba, ahol a fiúk valami focit néztek teljes harcidíszbem. Egyiknek sem tűnt fel, hogy én is ott vagyok, így krákogtam egyet, mire mindketten felém kapták fejüket.
Kyle eltátotta száját, Cameron, meg elém lépett fejcsóválva. Felsóhajtottam, majd kérdőn néztem rá.
-Nem hiszem el. Ha nem a húgom lennél, egyből rád másznék. Esküszöm. De mivel testvérek vagyunk,  csak annyit mondok, hogy csodálatosan nézel ki, és egész este ott fogok lihegni a nyakadban, nehogy valami részek farok megerőszakoljon -nézett halálosan komolyan. Mire elröhögtem magam.
-Hát te esküszöm hülye vagy! Nem lesz baj, nyugi -mosolyogtam rá barátságosan, mire megfogta a kezem, s kezdett kifele húzni. Útközben felkapta a kocsi kulcsot, majd hátrapillantott, de Kyle nem volt mögöttünk.
-Haver, gyere már! Mindenki kész van -kiabált vissza a nappaliba. Mire Kyle megjelent az ajtóban, lehajtott fejjel, alul kicsit dudorodó férfiasságával. Szerintem ez Cameronnak nem tűnt fel, nekem is csak azért, mert végigmértem, milyen jól néz ki. Kuncogni kezdtem, de nem kellett sok, hogy ne röhögjek fel hangosan.
Mikor megérkeztünk egy hatalmas házhoz, amiből már az utcán tisztán lehetett hallani a zenét, eltátottam a szám. Brutálisan nézett ki. Hatalmas volt, és csodaszép. Cam dobott egy sms-t Jake-nek, hogy megjöttünk. Azt hiszem így hívják a srácot, aki kijött elénk. Lepacsizott a fiúkkal, engem meg jól végigmért, mire perverz mosolyra húzta száját és a fülemhez hajolt, belesuttogva:
-Cica, ha nem lenne itt a bátyád, most rögtön szobára vinnélek, annyira dögös vagy -húzódott el tőlem, majd rám kacsintott. Golflabda nagyságúra nőtt szemekkel fürkésztem a srácot, mire elnevettem magam. -Nyugi, csak vicceltem. Van barátnőm. Amúgy Jake vagyok.
-Holly -fogadtam el jobbját mosolyogva.
Beljebb mentünk, majd megállapodtunk a bárpultnál. Rendeltünk valami koktélt, amit lassan iszogattunk. A fiúk jól elbeszélgettem, mellém meg odacsapódott egy eléggé helyes srác.

Mint megtudtam, a neve Zack Montgomery, focizik, kosarazik és vízilabdázik néhanapján. De a focival foglalkozik leginkább. Nagyon rendes fiú. Jól elbeszélgettünk, még telefonszámot is cseréltünk. Táncoltunk, piáltunk és beszélgettünk.
Amikor olyan 2-3körül megjelent mellettem Cameron, és kezét a csípőmre csúsztatta majd a fülemhez hajolt, Zack lehajtotta a fejét. Olyan édes volt.
-Drága, ideje lenne indulni -nyomott a végén egy puszit orcámra, drága testvérem. Biccentett Zack-felé, aki viszonozta gesztusát.
-Szép pár vagytok! -mosolygott angyalin.
-Oh.. mi nem! Ő a bátyám -makogtam zavartan, mire az előttem ülő srác szeme csillogni kezdett.
Elköszöntem tőle, és megbeszéltük, hogy még beszélünk. Elmondtam a Twitter meg a Facebook felhasználóim nevét, majd egy puszit leheltem arcára.
Kiléptünk a házból, egyből megcsapott a hideg, így gyorsan belevarázsoltam magam a kabátomba. A kocsihoz érve, Kyle beült a sofőr helyére, majd hazavezetett minket.
Mikor megérkeztünk, kipattantam az autóból, felmentem a szobámba, levettem a magassarkúm, a fürdőszobába érve még a ruháimtól is egytől egyig megszabadultam. Felkontyoltam a hajam, s beálltam a zuhany alá. Megmosakodtam, és már léptem is ki a kis szőnyegre, a törölközőt magam köré csavarva. Felvettem egy francia bugyit, meg egy hosszított pólót, majd bebújtam az ágyamba. Gyorsan elnyomott az álom, ám amikor reggel felébredtem, egy nem várt látvány fogadott...

Part Two

Mikor felkeltem, egy ölelő kart éreztem az oldalamon és egy aranyos szuszogás ütötte meg a fülem. Szó szerint. A fülem mellett volt Kyle szája. Szemeim egyből kipattantak, arca nyakhajlatomba volt fúrva. Igen, egymással szemben feküdtünk. Elmosolyodtam a látványtól. Puszit nyomtam Kyle arcára, mire még jobban magához húzótt. Kinyitotta szemeim, perverzen édes mosolyra húzta a száját, mivel körülbelül 2 centi választotta el a szánkat egymástól. Elmerültem arca fürkészésében, de időben kapcsoltam. Nevetve eltoltam arcát az enyémtől, majd kiugrottam az ágyból. A fürdőmbe rohantam. Hideg vizet engedtem a tenyerembe, megmostam vele az arcom. Furcsán éreztem magam. Soha nem futott még át a testemen ennyire a borzongás. Ráadásul egy fiútól. Remélem nem az amire gondolok.. Most Cameron a legfontosabb, és nem az én szív ügyeim.
Szerencsémre a fürdőből nyílik ajtó a gardróbomba, ezért átbaktattam egy szál fehérneműben. Nem gondoltam, hogy az ajtó nyitva van. Először észre sem vettem, csak miután pont az ajtóval szemben lévő polchoz léptem, lehajoltam és egy elégedett füttyögést hallottam hátam mögül. Abban a pillanatban fordultam meg és löktem ki Kylet az ajtóból. Bevágtam az orra előtt, ő meg elkezdett kintről kiabálni.
-Láttalak már fehérneműben, kislány. Ja, és csak hogy tudd: együtt aludtunk -hallatszódott hangján a szórakozottság, és, hogy mosolyog.
-Maradjál inkább csöndben ott kint! -kiabáltam vissza.
-Ott bent is tudnék csendes lenni. Rajtad múlna, hogy mennyire lenne hangos -kacagott fel.
-A perverz formádat már, Kyle! -röhögtem én is.
-Most miért? Szerintem az összes pasinak megfordulnának ilyen gondolatok a fejében, ha egy ilyen dögös csajszi flangálna előttük fehérneműben.
-Hagyj öltözni! Sietek, aztán megyünk reggelizni.
Kikaptam egy nyári ruhát, majd a melltartós-bugyis komódomhoz léptem. Kihalásztam a megfelelőket, magamra húztam a ruhát, megnéztem magam a gardróbban elhelyezett egész alakos tükrömben, felkötöttem lófarokba a hajam, majd kiléptem a szobámba.

Kyle jól végigmért, majd elismerőn füttyentett egyet. Ismét.. Legyintettem neki egyet, kézen ragadtam és elkezdtem lefelé húzni. Anyuék nem voltak otthon, Cam meg szerintem aludt még, ha nem ment el valahová. És mivel a cipője itthon volt, biztos hogy a szobájában az igazak álmát aludta. Gonosz mosoly terült szét arcomon, a konyhába rohantam egy pohár jéghideg vízért. Tudomásul sem vettem Kyle kérdő tekintetét. Felfutottam a bátyám szobájába, odasettenkedtem az ágya mellé, majd egy jó nagy lendületet véve, arcon locsoltam. Elkezdett csapkodni, fölpattant és mikor észrevett, gyilkos szemekkel nézett rám. Elkezdtem hátrálni, mosolyogva. Amikor elértem az ajtófélfához, megfordultam és elkezdtem lefele futni. Cameron futott utánam, Kyle nagyon jól szórakozott rajtunk. Sikítozva futottam ki a házból, Cammal a nyomomban.
-Állj meg! Álljál már meg! Hagy öljelek meg. Gyere ide te kis... te kis..-kiabált utánam.
-Én kis, mi? Hülye? Gyerek? Amúgy nem fogok megállni -üvöltöttem vissza. Az aszfalt már most égette a talpamat ezért a fűre futottam, ami nagyon nem volt jó ötlet. Beleléptem egy üveg darabba. Azonnal összeestem. Cameron ijedten futott hozzám. Hirtelen Kyle is megjelent. Kérdések hadát zúdították rám, amikre nem tudtam figyelni a talpamba hasító fájdalom miatt.
-Vigyük kórházba! Most! -kapott fel bátyám. Hozzábújtam és csak sírtam. Berakott a kocsiba, el akart menni, de én nem engedtem. Befeküdtem az ölébe, így Kyle vezetett. Nem tudtam megnézni a lábam, nem volt hozzá erőm. Nem bírom az ilyeneket.
Hamar a kórházba értünk, Cam újra felkapott, majd mentünk is be. Kerítettek nekem egy orvost, aki megnézte a talpam. Pikk-pakk kiszedte a szilánkot, lefertőtlenítette, bekötötte. Mikor kiléptem, már nem fájt annyira. A fiúk a segítségemre rohantak, amit egy hálás mosollyal viszonoztam.
Kibattyogtunk a kocsihoz, de fél úton Kyle felkapott és úgy cipelt. Nevettem rajta egy jót, és közöltem vele, hogy tudok menni.
-Nem baj. Ne erőltesd -válaszolt, majd egy puszit nyomott homlokomra. Cameron mosolyogva figyelte ezt a kis jelenetet. Ennyire nem voltunk soha jóban ezzel a cukival. Furcsa.. Cam betegsége közelebb hozott minket egymáshoz. A bátyámmal mindig is ilyenek voltunk, de Kyle..
-Ne csináld máár! Fejezd be, te hülye! -röhögtem, mivel Kyle harapdálta a nyakamat. Tudni illik, én nagyon csikis vagyok. Mindenhol. És ezt ők is tudják. Cameron elment vásárolni. Nem akartam kocsival elengedni, de erősködött, hogy tökre jól van, semmi baja.. Nagyon nehezed, de belementem. Ezért Kyle kihasználta azt alkalmat, és a nyakamat harapdálta, mivel a bátyám tuti tarkón csapná vagy valami. Én meg rugdostam, ütöttem, de sehogy sem akart elengedni. Mikor nem annyira koncentráltam a rúgásra, ágyékához ért a térdem. Összegörnyedve gurult le rólam, kezét a fájó ponthoz helyezte, amin én egy jót nevettem. Elengedte férfiasságát, majd rám vetődött, elkezdett csikizni, én meg sikítozni. Így ment ez, még vagy 1órán keresztül.
-Nem hiszem el! Tuti valami baj történt. 2órája nem jött haza. Megőrülök -sétáltam fel-alá a bejárati ajtó előtt, mikor az végre kinyílt és Camreon lépett be rajta, egy csomó szatyorral a kezében. Lepakolta őket a konyhában, majd a szúrós tekintetemmel találta szemben magát.
-Most mi van? -értetlenkedett.
-Hogy mi van?! 2órája eltűntél, és nem tudtam, hogy mi van veled. Aggódtam, te barom -ugrottam a nyakába, amin jót kacagott. Annyira imádom a nevetését.
-Nyugi, drága! Semmi bajom. Csak beugrottam még a Nando's-ba is kajáért -mutatott föl a nagy zacskó kaját. Nyomtam egy puszit az arcára, majd nekiláttam enni.
Megcsörrent a telefonom. Apu hívott, hogy nem jönnek ma haza, majd csak holnap este, mert lesz egy céges buli, egy puccos szállodában, ahol szobákat is kapnak. Közöltem a többiekkel, akik ujjongva vették tudomásul: miénk a ház.
Megbeszéltük, hogy Kyle akkor megint nálunk marad, és velem fog aludni.
Elkezdtünk nézni valami filmet, ami egyikünknek sem tetszett, ezért kikapcsoltam, majd elmentem keresni valami jót. Rátaláltam a Jégkorszak 4re, amit azonnal be is tettem, de nem indítottam el. Kifutottam a konyhába pattogatott kukoricát csinálni. 2 nagy tálat töltöttem meg. Az egyik az enyém, a másik a srácoké. Kezükbe nyomtam, és elindítottam a filmet. Én nagyon élveztem, hisz' imádom ezt a mesét. A fiúk már kevésbé. Cameron úgy döntött a felénél, hogy elmegy lezuhanyozni, majd ha lesz kedve, visszajön. Kyle ottmaradt velem. Közelebb kúsztam hozzá, ő meg átölelt. Úgy néztük a mesét, mint a szerelmesek, pedig nem voltunk azok. Az egy dolog, hogy én különös bizsergést érzek ha csak hozzám ér, vagy a szemembe néz. Elveszek abba a csodaszép barna számpárban, de nem szabad vele foglalkoznom, hiszen olyan, mintha a másik bátyám lenne. Ő meg egyáltalán nem nézne úgy rám, mint a szerelmére. Miért is nézne? Én csak egy senki vagyok, akit mindenki utál, akit mindenki gúnyol, akivel mindenki csak játszadozni akar. Ő meg egy álompasi. Minden lány álma. Akárkit megkaphat.
-Haho! Holly, már vége a mesének -mosolygott kedvesen ez az édesbogár.
-Ömm.. bocsi, csak elkalandoztam -pattantam föl, kivettem a filmet, visszahelyeztem a tokjába, majd a konyhába mentem inni egy pohár vizet.
-Elmegyek lezuhanyozom -futottam az emeletre. Cameron szobája előtt megálltam, nagy levegőt vettem, majd benyitottam. A telefonja képernyőjét bámulta egy szál alsóban, de mikor beléptem rám pillantott, elmosolyodott és odainvitált magához. Bebújtam mellé, és elkezdtem neki ecsetelni a bánatom.
Elmondtam, hogy nagyon furcsa érzések kavarognak bennem Kyle érintése, tekintete miatt.
-Ez várható volt. Láttam ám, hogy néztek egymásra. De ha megbánt...-nem hagytam befejezni mondandóját.
-Várj! Mi? Ő is így néz rám? -csillantak fel szemeim. Nem is tudom miért, hisz' ha többet is érezne irántam, akkor sem lehetnénk együtt. Cameron nekem most sokkal fontosabb, mint bárki más. Utána meg tuti össze fogok omlani, azt meg nem kívánom senkinek, hogy egy depressziós kis hülye libával kelljen foglalkoznia.
-Igen. Nem tűnt még fel? Meg mondta is nekem -mosolygott mindentudóan.
-Nem baj. Nem szeretnék tőle semmit. Meg senkitől. Egy jó darabig nem -mondtam egyre halkabban.
-De kell majd neked egy támasz, miután én nem leszek, és benne bízok meg a legjobban. Nem fogom tudni leellenőrizni a későbbi pasijaidat, csak ő. De ha összejöttök, akkor nem kell aggódnom -mosolygott rám, nekem meg elkezdtek potyogni a könnyeim. Még mindig nem hiszem el, hogy nem lesz már velem. Szerintem utánamegyek. Még aznap, hogy a temetésünk is együtt legyen.
Letörölte könnyeimet, közelebb húzott magához, én meg mégjobban zokogtam.
Kinyílott az ajtó, Kyle aggódó arcával találtam szembe magam. Odajött ő is, hátulról átölelt, majd apró puszikat hagyott a vállamon. Annyira jó érzés volt, de ezt nem szabad, nem kerülhetek még közelebb hozzá. Kiugrottam az ágyból, elbattyogtam Cameron gardróbjába, szereztem egy fehér Ramoneses pólót, meg egy fekete Calvin Klein alsót. Bementem a fürdőjébe letusolni, és mivel csak pasi illatú tusfürdője volt, azzal mosakodtam meg. Legalább jó kis Cameron illatom lesz. Kiléptem a zuhanyzóból, felkaptam a ruhákat, majd visszasétáltam a srácokhoz. Jól kiröhögtek, és mikor befeküdtem Cam mellé jól megszagolgatott, elmosolyodott, és egy puszit nyomott homlokomra.
Mivel majdnem bealudtam bátyám szobájába, egy jóéjtpuszi után átballagtunk az én birodalmamba. Befeküdtem az ágyamba, Kyle meg mellém. Beszélgettünk egy kicsit, amitől kiment az álmosság a szememből, így vagy 1-2órát biztos fárasztottam még.
Amikor szempilláim elnehezedtek, Kyle magához húzott, hogy a fejem a mellkasán pihenjen. Beszippantottam illatát, egy jó hosszú puszit nyomott fejem búbjára, majd elnyomott az álom.

Part One

Nyár van, 26fok. Ezért szeretem a reggeleket Los Angelesben. Megnéztem az órámat, ami 10:23at mutatott. Kipattantam az ágyamból, majd lecsoszogtam a konyhába. Már mindenki nagyban reggelizett. Kyle is itt volt, szóval amikor megláttam, hogy engem bámul leesett, hogy csak egy alig takaró topban és egy francia bugyiban állok előtte. Felfutottam a szobámba, felkaptam egy hosszított pólót, majd visszaballagtam reggelizni.
-Jó reggelt! -adtam puszit Cam arcára. Kyle elkezdett mosolyogni, majd az arcára mutogatott. Sóhajtottam egyet, és nyomtam egy cuppanóst az ujja fölé. Önelégült vigyorra húzta a száját.
-Hogy aludtál, kicsim? -kérdezte anyu. Kivételesen a szüleink is itthon voltak. Furcsa, mivel csütörtök van, és hétköznap dolgoznak, de még szombaton is.
-Jól, köszönöm. Hogy-hogy itthon?
-Később kell csak bemennünk, az egyik kocsit itthon hagyjuk, hátha fog kelleni -anyu és apu egy cégnél dolgoznak. Anyu néha elmegy vásárolni, vagy beül egy kávéra a barátnőivel, ezért használják mindkét kocsinkat.
Reggeli után elindultak dolgozni a BMW-wel, nekünk maradt az Audi. Jó kis kocsi, szeretem vezetni.  1 éve megvan a jogsim, és ezen az autón gyakoroltam Cameronnal.
-Húgi, gyere máár! -kiabált az emeletre Cam. Már egy ideje felváltva üvöltöztek, de könyörgöm, nem leszek kész 2 perc alatt. A törölközőmet raktam éppen a táskámba. Egy cuki fürdőrucit vettem fel, fölé meg egy rikító kék szoknyát, fekete masnikkal.

Lefutottam a földszintre, vállamon a táskámmal, lábamon a strandpapuccsal. Hát.. mivel elég szerencsétlen vagyok, és lábujjaspapucsban futkározok a fa lépcsőn, mondanom sem kell, pofára estem. Pont a srácok elé. Nagy hahotázásba kezdtek, amit azzal folytattak, hogy mellém roskadtak, majd belőlem is kitört a röhögés. Ott fetrengtünk a földön, mint valami fogyatékos fókák. Mikor sikerült kicsit megnyugodnunk, felpattantam majd futottam tovább.
-Ne fuss, Hol! Megint pofára fogsz esni -kiáltott utána Cameron.
-Haha. Viccesnek érzed magad? -a csomagtartót lecsaptam, odabaktattam a vezető ülés felőli oldalhoz, majd bepattantam.
-Én nagyon -ült be mellém, Kyle meg hátra, középre. A strandig Cam folyton okoskodott, hogy hol menjek, hol forduljak be, meg hasonlók.. Apu megtiltotta neki, hogy vezessen a betegsége miatt. Ha arra gondolok, hogy beteg, és nem lesznek gyerekei meg felesége, de leginkább az, hogy elveszítem, máris könnyeket csal a szemembe. Egy kósza csepp lefolyt az arcomon, amit szerencsétlenségemre a bátyám észrevett, letörölte, puszit nyomott a helyére, majd a fülembe suttogott.
-Kérlek, ne sírj! Minden rendben lesz. Szeretlek -és még egy puszit nyomott az arcomra. Nem bírtam tovább, elkezdtem zokogni, ezért félre kellett állnom. Mindketten valahogy átöleltek. Cam még egész normálisan, hisz' mellettem ült, de Kyle.. Átfogta az ülést, a kezei pedig pont a mellemen állapodtak meg. Azonnal letoltam, majd elkezdtem nevetni. Letöröltem a könnyeimet, a fiúk pedig nagyon sóhajtottak, hogy megnyugodtam.
Mikor megérkeztünk, vettünk jegyeket, elfoglaltunk 3 napágyat, majd mentünk is egy kicsit medencézni. Amikor meguntuk a testünk áztatását a jakuziban, futottunk csúszdázni. Tudni illik, amikor mi csúszunk, szinte az összes szabályt megszegjük. Kétszemélyes úszógumik vannak, na abban mi ülünk hárman. Általában valamelyik fiú ölében foglalok helyet, de az első csúszásunknál Kyle befészkelte magát az ölemben. Lefelé az esetek 99%ában visítozunk, de nekem egy hang sem jött ki a torkomon. Kyle folyton a szemembe nézett, ami valami csodálatosan gyönyörű barna árnyalatú, és egy kis furcsa csillogás is észrevehető volt azokban a csokiszínű csodákban. Különös bizsergés futott át a testemen, ami eddig még soha, de ennek hamar vége lett, mivel az elég hűvös vízbe csobbantunk.
Mentünk még pár kört az összes csúszdán, majd olyan este 7 körül elindultunk haza. Közben beugrottunk a Nando's-ba. A 4 legnagyobb zacskóba vittük haza a vacsinkat. Mikor beléptünk az ajtón, nem csalódtunk, mivel a szüleink még mindig dolgoztak. Lepakoltuk a teli szatyrokat, elővettünk 3 nagy tálat, kipakoltunk rá egy csomó finomat, elővettünk a ketchupot meg a majonézt, majd letelepedtünk a nappaliban és elkezdtünk valami ordenáré nagy baromságot nézni. Nem igazán foglalkoztunk vele, inkább ettünk meg egymást dobáltuk a megrágott sültkrumpli darabokkal, amit a dobált személy nem nézett jó szemmel (Cam), de a dobálók (Kyle és én) nagyon jól szórakoztak.
Az este nagy része így telt, a másik felében a szobámban punnyadtunk és zenét hallgattunk. Mivel már hajnali 1 volt, Kyle nem szándékozott hazamenni, de mi sem engedtük volna, hogy egyedül bóklásszon az utcákon ilyen későn. Bátyám kikérte magának, hogy vele aludjon (csak úgy mellékesen, aludtak már egy ágyban), ezért leküldte a kanapéra, amit én nem néztem jó szemmel, ezért befogadtam éjszakára. Perverz mosolyra húzta a száját, amit a bátyám egy tarkón csapással értékelt. Kyle kikérte magának, kiröhögtem őket, majd átszaladtam Cameron szobájába egy pólójáért, azzal a kezemben vissza a világomban, ahol ez a két tökfej tanyázik, fehérneműért. Elment a fürdőmbe letusolni. Gyorsan végeztem, magamra kapkodtam a ruhákat. Cam Free Hugs-os pólóját sikerült kikapnom. Olyan jó Cameron illata volt.
-Héj! Az az én pólóm, gyerek! -nézett döbbenten a bátyám.
-Na nem mondod?! -forgattam meg a szemeimet. Rávetődtem az ágyra.. majdnem. Sikeresen lepattantam róla, amit a gerincem egy bazinagy roppanással jelezte nemtetszését. A fiúk legurultak a földre, szépen egymásra, annyira röhögtek. Ezen a kis jeleneten, meg persze az én ügyeségemen jól elkezdtem hahotázni. Alig tudtuk befejezni a nevetést, de mikor sikerült ráfeküdtünk az ágyra.. majdnem. Alám beugrott Kyle, ezért én rá feküdtem.
Megint elmélyülten bámultam a szemébe. Arra eszméltem fel, hogy Cam köhintett egyet. Gyorsan lelöktem magam a csokibarnaszemű cukifiúról, és a bátyám felé fordultam, majd rávetődtem, amin egy jót nevettünk.
Anyuék már vagy 20 szor felkiabáltak, hogy legyünk csendben, de mi így is hangosak voltunk. Kezdtem fáradt lenni, ezért elküldtem Cameront a szobámból, azzal az indokkal, ami igaz volt, hogy aludni akarok. Időközben Kyle is lezuhanyozott, Cam meg adott neki egy alsógatyát.
Befeküdtünk az ágyamba, magamra húztuk a paplanomat, majd lehunytam a szemem. Majdnem aludtam, amikor egy kezet éreztem meg a derekamon, ami közelebb vonja testem egy másikhoz. Nem nyitottam ki a szemem, hisz' élveztem. Mosolyogva aludtam el.

Prologue

Nem tudhatod, milyen az, amikor kiderül, hogy az egyetlen testvéred, a bátyád rákos. Csontvelőrák. 3 napja derült ki. Azóta a szobámban vagyok, és bőgök. Tudom, vele kéne lennem, de nem megy. Nem bírnám ki zokogás nélkül.
Körülbelül 4-5 hónapja van hátra. A kemo ötletét azonnal elvetette. Azt mondta, hogy az élete utolsó időszakát boldogan szeretné leélni, és nem kopaszon, a kórházban. Igaza van. Én is azt szeretném, hogy boldog legyen, de ez mégis nehéz.
Mindig elválaszthatatlanok voltunk. Mindent együtt csináltunk. Ő védett, bíztatott, vigyázott rám és feltétel nélkül szeretett. Ő a legfontosabb személy az életemben. Nem tudom, hogyan fogom ezt kibírni. Ráadásul egyedül.. nincsenek barátaim. Nincs olyan, aki mellettem állna.
Idén érettségiztem. Már 2 éve nincs legjobb barátnőm vagy barátom. Volt egy 'testvérem'. Még az óvodában ismertem meg. Kelly. Általánosba is együtt jártunk, meg gimibe is. Az utolsó előtti évben hátbatámadott. Volt egy barátom, Michael. Vele vesztettem el. Nagyon fontos volt nekem. Fél évig voltunk együtt. Aztán szakított velem. Egy másik lány miatt. Aki nem volt más, mint a legjobb barátnőm. Nagyon kiakadtam, hisz' ki nem?
Onnantól kezdve mindenki kigúnyolt. Rajtam nevetett szinte az egész iskola, hogy egy senki vagyok, senkinek sem kellek, egy rongybaba vagyok, stb...
Mondanom sem kell: kikészültem. Nem is kicsit. Elkezdtem magam vagdosni. Elég brutálisan. Az egész alkarom hegekkel van tele.. Egyáltalán nem vagyok rá büszke, de már nem bírtam. Akkor is csak Cameron állt mellettem. Igaz, akkor ő már dolgozott, de mindig ott volt, ha kellett. Én meg nem vagyok ott. Pedig szüksége van rám. Egy szar ember vagyok..
Egyszer csak az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Oda kaptam a fejem, és Kyle-lal találtam szemben magam. Ő Cam legjobb barátja. Sokszor van nálunk. Én is bírom. Jófej. Mióta megtudtuk, hogy a bátyám beteg, folyton itt van. Ő sem viseli túl jól, de vele van.
-Holly, kérlek ne sírj! -jött oda hozzám és ölelt szorosan magához.
-De nem bírom.. bele fogok roskadni-sírtam a vállán. Annyira jószívű. Ha valami problémám volt, nem csak Cameron, de ő is velem volt. Sokat jelent.
-Dehogy fogsz! Itt leszek. Majd együtt átvészeljük. Csak kérlek, ne sírj!-simogatta a hátamat. A szavai megnyugtattak. De a kedvessége is.
-Köszönöm!-adtam puszit az arcára.
-Gyere velem, kérlek. Cammal épp mozizni készülünk. Gondoltuk, elhívunk téged is-mosolygott, miközben fölállt az ágyról, és engem is felrántott.
-Hééj!-felnevettem, hisz' majdnem orra buktam.
-Nevetsz! Végree-karolt belém és kezdett kifele húzni a szobámból.
-Várj! Átöltözöm. Mindjárt jövök-azzal a lendülettel szaladtam is a gardróbomba, és vágtam be magam mögött az ajtót.
Végül egy rövid, farmer nadrág és sötétkék póló mellett döntöttem.

A többiek a földszinten vártak. Felkaptam az Air Max-emet, és a táskámat, majd elindultunk. Cam kezét fogtam, és boldogan mosolyogtam. Hiányzott a bátyám.
Valami vígjátékot néztünk, de a film alatt pattogatott kukoricát dobáltunk az előttünk lévők hajába. Igen.. ilyenek vagyunk mi.
Hazafelé megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk strandolni egy jót. Régen voltunk már hárman strandon. Várom.
Hajnali 1 van, én meg nem tudok aludni. Gondolkodom. Elvesztegettem 3 napot, amit a bátyámmal tölthettem volna. Hiányozni fog..

Characters

Holly Dixon

Kyle Richardson

Cameron Dixon