2015. április 25., szombat

Part Nine

Sawubona! (vagyis Heló!)

Nem tudom, hogy miért, de mostanában nagyon csípem a különböző köszönésformákat:D

Az a szitu, hogy nagyon durván sokat késtem. De meghoztam a részt:D Végree
Remélem elnyeri tetszéseteket az irományom:)
És van még egy olyan hírem, miszerint ez az utolsó előtti rész. Vagyis ez után már csak egy epilógus lesz. Sajnálom, de már nem tudok erről a történetről írni. Egyszerűen nem megy.

Az utóbbi pár napban igazán boldog voltam. A két legfontosabb személlyel töltöttem a mindennapjaimat. Voltunk moziba, strandon, vidámparkba és sokat sétáltunk.
Kyle tökéletes. Nagyon szeretem és nem tudom, hogy hogy bírtam nélküle élni. Mármint velem volt akkor is, de akkor csak úgy, mint barát. Most meg akármit megtennék érte. Ő az én boldogságom. És ez bazira nyálas, de ettől függetlenül igaz.
Voltunk piknikezni és iszonyat édes volt. Hozott nekem rózsát, fehéret. Főzött nekem, és igaz, hogy anyukája segítségével, de annyira finom spagettit csinált, hogy meghaltam. Mindezek után elmentünk fagyizni egyet. Sétálgattunk még egy kicsit, majd Kyle nálunk aludt. Annyira jó volt hallgatni a szuszogását, érezni az illatát, tudni, hogy mellettem van és csak az enyém.
Aztán ott van Cameron. Az én egyetlen testvérem. Annyit nevettünk az elmúlt napokban. Próbáltunk sütni, de nem nagyon jött össze. Tiszta lisztes volt a hajunk, mivel azzal dobálóztunk. Vagyis inkább szórtuk egymásra. Meg tojást kentünk egymás fejére. Vicces volt, csak kicsit ragadtunk utána és nem akart kijönni a hajamból a lisztes tojás. Anyuék pont akkor állítottak be, amikor a földön fetrengtünk a röhögéstől tiszta dzsuvásan. Kicsit kiakadtak, hogy hogy lehetünk ennyire felelőtlenek, de utána megmosolyogták gyerekes viselkedésünket.
Viszont a sok boldogság sem tart sokáig. Egyik nap ájultan találtam Cameront a fürdőszobában. Annyira megijedtem, hogy egy hatalmasat sikítottam. Majdnem összeestem. A bátyám mellé rogytam és szólongatni kezdtem, miközben a könnyek csak úgy zuhogtak le az arcomról.
Hívtam a mentőket, aki nagyjából kemény 6 perc alatt értek ki. Cameront azonnal elvitték, velem együtt. A mentős a kórházig nyugtatgatott, hogy semmi baj sem lesz, de én csak szorongattam a testvérem kezét és sírtam.
Mikor beértünk a kórházba engem a folyosón hagytak, Cam-ot meg bevitték egy kórterembe. Felhívtam a szüleinket, akik nagyjából 1 óra múlva már ott voltak mellettem. Az orvosok nem adtak semmi jelet a testvéremről. Iszonyatosan kiakadtam, de miután egy kedves nővér odalépett elénk és közölte, hogy Cameron kómában van és fogalmuk sincs, hogy mikor fog magához térni -ha egyáltalán magához tér-, de mindent megtesznek, ami tőlük telik. Elájultam.
Az ágyamban tértem magamhoz. Kyle mellettem ült és simogatta az arcom.
-Mi történt? Hogy kerülök ide? -ültem föl.
-Nyugalom, drága! Elájultál a kórházban, apukád fölhívott, én meg rohantam érted.
-Mióta vagyok itt? -lesöpörtem magamról a szerelmem kezeit, felálltam és ruhát mentem keresni magamnak.
-Holly, ne keresgélj, mert nem mész sehová! Amúgy nagyjából 3 órája. De nem mehetsz el innen -jött utánam és finoman megragadtam a karomat, jelezvén, hogy ö most visszavisz engem az ágyba. Kirántottam kezem a fogásból és elléptem tőle.
-Nem érdekel, hogy mit mondasz. A testvérem mellett kell lennem. Kómában van, én meg nem maradok itt pihengetni -kaptam fől egy hanyag szettet.
-De én csak jót akarok neked.
-Nem érdekel, hogy mit akarsz! Ő a testvérem, haldoklik nekem meg mellette a helyem. Hagyj elmenni!
-Nekem meg a legjobb barátom, te viszont a szerelmem vagy. Nem hiszem el, hogy ilyeneket mondasz. Tudod, hogy én leszek majd veled, ha Cameron meghal, mégis eltaszítasz magadtól -kapálózott, miközben nekem könnyek gyűltek a szememben.
-Takarodj el innen, Kyle! -szeme tágra nyílt, de mikor látta, hogy könnyek áztatják az arcom, bocsánatot akart kérni, de én kidobtam és elmentem a kórházba.
Napokig csak ez ment. Kyle hívott, üzeneteket küldött, próbált elérni. De én nem jeleztem felé. Csak akkor látott, amikor bejött a kórházba a testvéremhez. Nála voltam éjjel-nappal. Nem aludtam, nem ettem. A szüleink persze naponta maximum fél órát töltöttek vele, én meg 24-et.
-Holly! -kapta el Kyle a karom, mikor egy kávéval tartottam Cam szobája felé. -Kérlek, beszéljünk! Nem bírom nélküled. Ne haragudj rám! Hülyeségeket beszéltem, és már megbántam. Kérlek, Holly! Szeretlek.
-Nem érek rá. Cameronnak szüksége van rám. Menj haza -hagytam ott Kyle-t szemrebbenés nélkül. Szörnyű volt úgy tenni, mintha nem szeretném. De a testvérem volt nekem akkor az első.
És innentől nem beszéltünk egészen hosszú ideig. Viszont egyik nap Cam szíve megállt. Én meg mellette ültem. Sikítottam az orvosoknak, sikítottam a testvéremnek és Kyle-nak is sikítottam. Mikor kizavartak a szobából Kyle magához húzott és nyugtatgatott, miközben én zokogtam.
Pár órával később kijöttek az orvosok és közölték, hogy a testvérem meghalt. Hallottam Kyle sírását miközben én emésztettem a hallottakat. Mikor tudatosult bennem ez az egész, bőgve rogytam össze. A doktor felhúzott, és mondta, hogy értesítette a szüleimet, akik ide tartanak. Anyu zokogott velem, apu meg Cameron orvosával beszélt. Annyit hallottam, hogy amikor Cam szíve megállt, megpróbálták újraéleszteni, de nem sikerült nekik.
Otthon Kyle-lal a szobámban ültünk és átbeszéltünk mindent. Újra bocsánatot kért, mire én is ezt tettem. Szóval közöttünk minden oké volt, de ezek után jött a kínszenvedés. Cameron cuccait kezdtük el együtt válogatni, miközben mindketten könnyeztünk.
-Kellenek a pólói -hajtogattam egy kupacba őket. Kyle rám mosolygott. Nem hittem el, hogy eltaszítottam magamtól. Nagyon szerettem ezt a fiút, de akkor a bátyám volt a legfontosabb, és ezt megértette. Hálás voltam neki.
Aznap elvesztettem a bátyámat, Kyle meg a legjobb barátját. De tudtuk, hogy együtt átvészeljük ezt.

2015. április 20., hétfő

JÉZUSOM

Hát eskü meghalok. Nagyon rég nem hoztam új részt (de dolgozom az ügyön), mégis 1031 oldalmegjelenítése van a blognak..:oooo
Annyira hálás vagyok mindenkinek, hogy az hihetetlen!<3

Esküszöm, hogy most hétvégén rászánom magam, és befejezem a megkezdett részt!
Szeretek mindenkinek
Imádás

2015. január 31., szombat

Díj

Zdravo! Bosnyákul annyit tesz, heló:D
Hát ezt is megéltuk. Megkaptam az elso díjam:3 Bocsánat, de a klavi nem nagyon műkodik..:"D


Szavbályok:


- Rakd ki kitől van
- Írj magadról 10 dolgot
- Válaszolj 10 kérdésre
- Tegyél fel 10 kérdést
- Küldd el 10 embernek
(Mivel nem igazán olvasok más blogokat, csak azt akitol kaptam, ezert nem írok kerdeseket es nem kuldom el másnak a díjat. Sajnálom.)


Tíz dolog magamról:
1.Imádom a Teen Wolf című sorozatot.
2.Egyik kedvenc színszem Dylan O'Bryan.
3.Világ legfantasztikusabb bandája a 5 Seconds Of Summer.
4.Calum Hood a szerelmem.
5.BMTH fan vagyok.
6.Kedvenc konyveim koze sorolnám Az Útvesztõt meg a Bábelt.
7.8. osztályba járok. Most voltam túl egy nehez írásbelin.
8.A fotózás vonz.
9.Szeretek  írni, de szerintem nincs sok tehetsegem hozzá.
10.A nyomi barátnom klaviáról írok, amit sikeresen leontott valami trutyival es a fel billentyűzet nem műkodik.


Válaszaim a 10 kerdesre:
1. Szereted a Rock zenét? Ha igen,legfőképpen milyen bandákat hallgatsz?
Szeretem hát. Durván Bring Me The Horizon fan vagyok.
2.Szeretsz könyveket olvasni? És ha igen,milyen műfajúakat? Kedven író?
Nagyon szeretek es akármit elolvasok, ami felkelti az erdeklodesemet. Nincs kedvenc íróm, de Leiner Laura meg Stephen King nagy favoritok.
3.Kedvenc blogod,amit rendszeresen követsz?
4. Szoktál írás közeben zenét hallgatni?
Minden kozben zenet hallgatok.
5. Legszívesebben mit csinálsz a szabadidődben?
Olvasok, írok.
6. Voltál külföldön eddigi életed során?És ha több helyen is voltál,melyik tetszett leginkább,és miért?
Jordánia volt eddig a legklasszabb. Csodálatos az egesz. Ennyi.
7. Mit gondolsz azokról az emberekről,akik előbb ítélkeznek,mielőtt ismernék az adott személyt?
Nem foglalkozom másokkal. Vagy ha megis, inkább megtartom magamnak a vlemenyem.
8. Pletykásnak tartod magad?
Attól fugg. De amúgy nem.
9. Szeretnél tetoválást? És ha igen,milyen re gondoltál?
Egy Sempiternal jelet szeretnek.
10. Mit gondolsz a halálról?Félsz tőle?
Neha megnyugtat a gondolat, hogy nem kell orokke ebben az elcseszett világban lennem. Van, mikor  szabályosan kívánom a halál edes, vagy epp keserű ízet. Es egyaltalan nem felek tole. Tudom, hogy úgyis bekovetkezik. Így várom, hogy a Kaszás elerjen es magaval cipeljen a túlvilágra.

Koszonom a díjat Lakatos Biankának! Es bocsánat, hogy nem kuldom senkinek. Talán, ha lesz kovetkezo, azt már kuldom.
Sok puszi:)

2015. január 20., kedd

Part Eight

Hey or hi.
Meghoztam a legújabb részt. Remélem tetszik majd.:)

Hát.. a találkozó nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Illetve.. Na mindegy. Az elején.
Mikor reggel kikeltem az ágyamból, arra gondoltam, hogy Zack miért pattintott le tegnap este. Mivel nem igazán tudtam erre választ adni, megrántottam a vállam és elkezdtem készülődni. Vagyis csak egy otthoni szerelést kaptam magamra. Kontyba fogtam hajkoronám, majd egy bordó kendőt kötöttem fejtetőmre.
Korán volt még. Az egész ház csöndben úszott. Lebotorkáltam a lépcsőn a konyhába. Csináltam magamnak csokis gabonapelyhet. Mondjuk azt nem igazén csinálni kell. Csak ráöntöttem a tejet a müzlimre. Részletkérdés.
Leültem a kis tállal a kezemben a kanapéra. Kapcsolgattam a csatornák között, amikor megakadt a tekintetem egy klipen. Egyből felhangosítottam, és üvölteni kezdtem az énekessel. Meglehet, hogy nem olyan gyors meg ilyenek, de nagy kedvencem volt. Szüleim nem voltak otthon, különben már rég az étkező asztalnál falatoztak volna. Cameron viszont aludt. De nem igazén zavartattam magam. Nagy átéléssel énekeltem a dalt.
Mikor véget ért, lerogytam a kanapéra. Gyér taps ütötte meg fülemet. Hátrapillantottam. Ijedtemben felugrottam. Kyle az ajtófélfának dőlt és onnan tapsolt. Elmosolyodtam és pukedliztem egyet.
-Bravó, Holly! Ez igazán csodálatra méltó produkció volt. Remélem, sokszor láthatom még a táncodat és hallhatom megnyugtató hangodat -állt meg közvetlenül előttem. Lélegzetem elakadt. Nem tudtam mit mondani. Kyle közelebb lépett. Már csak fél lépés választott el minket egymástól. Gyorsan megszüntette ezt kettőnk között. Forró leheletét éreztem ajkamon. Akaratom ellenére is a hideg futott végig hátamon. -Mi az Hol? Vágysz a csókomra? A közelségemre? Ha azt mondod, hagyjam abba, nem közeledem többet feléd.
Nem tudtam megszólalni. Elragadott Kyle csodaszép barna szeme, ami különösen csillogott.
-Kyle.. -suttogtam. Nem találtam hangomat. Az előttem álló srác, kezét derekamra csúsztatta. Ajka hozzáért az én ajkamhoz. Nem mozdultam. Nem tudtam.
-Mond, Holly! Mond csak -mormogta fülembe. Ajaj.. összerezzentem. Megcsókolta nyakamat. Egy nedves csíkot hagyott fülem tövéig. Nem bírtam tovább. Hajába túrtam. Egyből letámadta ajkaim. Nyelve bejutásért esedezett, amit természetesen meg is kapott.
Kezét fenekem alá csúsztatta, biztatva, hogy ugorjak. Lábaimat dereka köré fontam. Éhesen faltuk egymás ajkait. Nem akartunk elválni egymástól. De a levegő nagy úr.
-Cam.. itthon.. van? -kérdeztem apró csókok közepette.
-Nemrég ment el -mormogta számba, miközben az emeletre vitt. Nem tudtam gondolkodni. Érzések hada zakatolt fejemben. Úgy voltam vele abban a pillanatban, hogy nem szabad hagynom Kyle-t elmenni. Muszáj volt vele lennem.
Nekitolt az ajtómnak. A kilincset nem igazán tudta lenyomni. Belemosolyodtam csókunkba. Hitetlenkedve elválasztottam ajkaimat övétől. Megilletődve nézett rám, mire magam mögé nyúltam lenyomva kilincsemet. Kaján vigyor jelent meg arcán, mire újra megcsókolt.
Elcipelt az ágyamig, lefektetett rá és fölém magasodott.
Nem bántam meg egy percet sem. Viszont kicsit bűntudatom volt Zack miatt. Nem tudtam, hogyan mondjam ezt neki.
-Min gondolkozol? -morgott Kyle a fülembe, miközben a hasamat simogatta.
-Csak.. tudod.. én összejöttem Zack-kel és nem tudom, hogy nézzek a szemébe ezek után. Annyira bűntudatom van. De közben mégsem -játszadoztam kézfejével. Mondandóm közben megfeszültek izmai. Kicsit bepánikoltam, hogy valami olyat mondtam, ami miatt nem akar már többet engem.
-Összejöttetek? És.. akkor most mi lesz? Veletek. Velünk -szorított magához. Édes puszikkal hintette be nyakam.
-Nem tudom. Kyle, szerintem nem sokat kell magyaráznom, hogy mit érzek irántad -mutattam végig magunkon. Kyle felkuncogott. -Szóval, ha.. te is..
-Leszel a barátnőm? -vágott szavamba. Szívem hevesen kalimpált.
-Persze -leheltem ajkára. Szenvedélyes csókba olvadtak össze ajkaink.
-Lezuhanyzom -kászálódtam ki ágyamból.
-Hmm.. mehetek veled? -húzott az ölébe, mire elnevettem magam.
-Abból nemigen lenne fürdés. Szóval inkább kapj magadra valamit. Nem lenne előnyös így összefutnod valakivel a házban.
-Talán nem tetszem? -csípett oldalamba. Felsikoltottam.
-Kyle. Ne izélj már. Engedj fürdeni. Sietek -csókoltam meg.
Mikor végre elengedett, befutottam a fürdőmbe és letusoltam. Törölközőt tekertem magam köré. Kiléptem a fürdőből. Kyle az ágyamon feküdt egy fekete alsóban és a tévét bámulta. Mikor meglátott, elmosolyodott.
-Hm.. szexi.
Nevetve legyintettem felé, majd bezárkóztam a gardróbomba. Felkaptam egy fekete rövidnadrágot és egy fehér haspólót. Hajam újra kontyba fogtam.
Kyle már nem fetrengett az ágyban, ezért lebotorkáltam a lépcsőn. A konyhába érve ezt a cuki srácot pillantottam meg valamin ügyködve. Mögé lopakodtam, majd sikítva a hátára ugrottam.
-Mi a.. Holly, a frász hoztad rám -kapott szívéhez, miközben én még mindig rajta csimpaszkodtam nevetve. -Ó, igen? Vicces? Biztos?
-Neeee -sikkantottam, mivel rájöttem, hogy épp halálra csikizne. -Kérlek, Kyle! Kérlek, ne!
-Mit kapok, ha menekülni hagylak? -tornyosult fölém. Ajkainkat néhány centi választotta el egymástól.
-Nem is tudom. Mit szeretnél? -leheltem a szavakat. Óvatosan megnyaltam alsó ajkát, mire felmordult és megcsókolt. Kyle a fenekemnél fogva felemelt és a konyhaszekrényre rakott. Lábaimat összekulcsoltam csípőjén.
-Khm.. fiatalság. Menjetek szobára -kiabált Cameron az ajtóból. Villámgyorsan leugrottam a földre Kyle-t ellökve magamtól. Megilletődve nézte a jelenetet, de mikor karom összefontam mellem előtt, elmosolyodott. -Oké. Csak nem..?
-Cameron! Nehogy! -mutattam rá, de már késő volt. Felfutott az emeletre. Utánaeredtem, a szobámban kaptam rajta, hogy a kukámban matat. Vagyis.. nem volt szükséges matatni. -Kérlek. Ez halál kínos. Mire jó ez neked?
-Csak biztosra akartam menni. De örülök, hogy végre egymásra találtatok. Annak meg végképp, hogy védekeztetek -rángatott magához.
-Utállak -szorítottam magamhoz, miközben mellkasába dörmögtem. Halk kuncogás csapta meg fülem, amit tuti Kyle hallatott.
-Öreg, meghúztad a húgom. Legalább jó volt? -nevetett Cam.
-Úristen! Te komolyan kifaggatnád? -akadtam ki teljesen.
-Ami azt illeti.. -kezdte Kyle, de szúrós tekintetem láttán elhallgatott és kacsintott egyet.
-Szánalmas -dörmögtem, miközben sms-t írtam Zack-nek, hogy találkozzunk.
Felöltöztem valami utcai ruhaneműbe, ami alkalmas egy szakításra. Kissé gáznak éreztem magam, hogy ennyi hatására kísértésbe estem Kyle-nak. De nincs mit tenni. Szeretem.
-Elmentem -üvöltöttem a lépcső tetejéről, mivel nem tudtam hol vannak. Kyle azonnal megjelent alattam. Mármint a lépcső alján.
-Hova mész ilyen csinosan? -húzta fel egyik szemöldökét.
-Zack-kel találkozom -közöltem egyszerűen, mire a srác izmai megfeszültek. Arcvonalai megkeményedtek. Féltékeny volt a kis drága.
-Miért? Azt hittem.. -kezdte idegesen. Szinte lerepültem hozzá és egy hosszú, édes csókban részesítettem.
-Nyugi. Csak közlöm vele, hogy nem járhatok vele, mert téged szeretlek -suttogtam fülébe.
-Én is szeretlek -csókolt meg újra. -Csak óvatosan azzal a gyerekkel.
-Nyugi -leheltem apró puszit szájára, majd kisasszéztam az ajtón.
Gyalog mentem a parkba, hogy kicsit tudjak gondolkozni. Elhamarkodott döntés volt. Mindkettő. Egy ribancnak érzem magam. Két fiút is szédítek. Oké, az egyiket tényleg nagyon szeretem. Viszont még nem hiszem, hogy szerelemmel. De az a szex.. teljesen összezavart. Annyira jó volt, de utána kicsit furcsán éreztem magam Kyle karjaiban. Hisz, eddig csak barátok voltunk, most meg szeretkeztünk egymással.
-Szia, bébi -vont magához Zack és egy elmélyült csókban részesített. Annyira meglepett, hogy reagálni sem tudtam. Szemeim viszont automatikusan lecsukódtak. Magamban szidtam a testem, hogy így reagál Zack csókjára.
-Öhm.. szia. Beszélnünk kell. Fontos. És kérlek ne szólj közbe. Viszont ülj le. Talán az lesz a legjobb -tessékeltem egy padhoz, amit el is foglalt és mosolyogva nézett. -Figyelj, Zack. Ez így nem fog menni. Nekünk nem kéne együtt lennünk. Viszont nagyon köszönöm, hogy ráébresztettél arra, hogy a legjobb barátomat szeretem. Ez be is bizonyosodott a mai nap folyamán. Nem mennék bele a részletekbe, ha nem gond. Csak annyit szeretnék, hogy ne haragudj rám, amiért úgymond játszottam veled. Mert ez még magamnak sem esett le, Szörnyen röstellem, de rád vár valahol egy lány, aki nem én vagyok. Légy boldog, és kérlek, ne keress! Sajnálom.
Zack leesett állal bámulta minden egyes léptem. Mikor a park kapujához értem, utánam kiáltott.
-Holly, ne csináld ezt! Kérlek, gyere vissza és beszéljük meg! -kapta el a karomat. -Nem szakíthatsz velem! Velem még senki sem szakított! Nem te leszel az első!
-Engedj el! Ez fáj -sziszegtem. Zack csak erősebben markolt. -Mi a bajod? Miért nem szakíthatok veled? Hagyjál már békén! Elmebeteg vagy. Engedj el!
Kirántottam karom szorításából és hazáig sprinteltem. Otthon viszont megkaptam, hogy miért olyan vörös a jobb felkarom.
-Holly, bántott? -kérdezte már hatvanadjára Cameron. Kyle csak bámult.
-Hagyjál már! Megszorította a karom, mert szakítottam vele. Ennyi. Nem nagy cucc. Már lezártam. Mától ő nem érdekel. És remélem érzékeltétek a hangsúlyt az ő-n -mutogattam rájuk. Itt most arra céloztam, hogy Zack a múlt, Kyle a jövő. És úgy tűnt, csak Kyle vette a lapot, mivel közelebb lépett hozzám és megcsókolt. Cameron meg fütyült és tapsikolt. Ja, és körbeugrált minket. Igen. Érett, felnőtt viselkedést tanúsít. Na mindegy.


Ennyi lettem volna mára. Talán holnap is hozok egy részt.
Örülnék egy-két megjegyzésnek..:3
Puszi.<3

2015. január 9., péntek

Part Seven

Áhoj, cukik! Meghoztam a részt.:3
Viszont van egy olyan probléma, hogy jövőhéten felvételizek, így addig kétlem, hogy lesz új rész.

Hallgassatok hozzá zenét!:D Hallgasátok meg azt, amit a részbe súvasztottam.:D Remélem tetszeni fog. Rövidre sikeredett a rész. Sajnálom, de kimerült vagyok.

Hát. Hol is kezdjem? Mondjuk ott, hogy Cameron eltűnt mire felkeltünk?
Nem hagyott semmi üzenetet. Azt sem tudtuk, hogy elmegy. De eltűnt. A telefonját sem vette fel. Sőt. Kikapcsolta. Vagy lemerült neki. Részletkérdés.
Mikor dobott nekem egy SMS-t, úgy megnyugodtam, hogy azt hittem menten elájulok a megkönnyebbüléstől. Azt írta, hogy jól van, csak elment néhány régebbi ismerősével pizzázni. Rögtön válaszoltam neki, hogy szerencséje meg hasonlók.
Feszültséglevezetésképp gondoltam elmegyek futni. Futócuccot húztam, elköszöntem a többiektől, majd kiléptem a házból. Elővettem a telefonomat, fülhallgatót dugtam fülembe. Bekapcsoltam a jelenlegi kedvenc számom és elkezdtem futni.
Már vagy 1 órája edzettem, amikor hirtelen nekimentem egy lánynak. Nem csak ő, de még én is hanyatt vágódtam. Mikor felültem egy elég különös csajjal találtam szemben magam. Piszkos szőke haja tökéletesen passzolt az arcához. Szeme nagyon sötét volt. Talán fekete. Szakadt, fekete harisnyában, rövid farmersortban, szürke pólóban, fekete kabátban ült előttem. Nyakán ilyen szögesdrótszerűség virított. Kicsit para volt az egész, de amikor rám nézett, egyszerre szakadt fel belőlünk a nevetés.


















Maga mögé nyúlt a fekete kalapjáért, ami valószínű akkor esett le a fejéről, amikor nekimentem.
-Ne haragudj! Holly vagyok -pattantam oda hozzá és felhúztam a földről. Mosolyogva fogadta el segítő kezemet, miközben ő is bemutatkozott.
-Ugyan! Zoe. Zoe Shery Hill.
-Nos, Zoe. Úgy gondolom, mivel fellöktelek, meghívnálak egy kávéra. Vagy akármire -mosolyogtam kedvesen. Szimpatikus lánynak tűnt.
-Rendben, Holly. Elfogadom. Viszont lehetne mondjuk inkább energiaital? Azt jobban kedvelem -kuncogott.
-Hát persze! Amúgy a teljes nevem Holly Dixon. Csak úgy mellékesen.
Elindultunk a plázába, ami gyalog csak 20 percnyire volt. Addig nagyon sokat beszélgettünk. Még telefonszámot is cseréltünk.
Kiderült, hogy nem olyan régen költöztek ide a környékre. Nem igazán vannak barátai az alter külseje miatt és azt is megtudtam, hogy 19 éves. Sok közös volt bennünk és ennek kifejezetten örültem.
Kifaggattam, hogy milyen zenéket hallgat. Bring Me The Horizon, The Neighbourhood, Years & Years, Korn, Papa Roach, Arctic Monkeys és még csomó mást is, csak ezek jutottak hirtelen eszébe. Csupa kedvenc. Nem szereti a tuc-tuc zenét, amit meg is értek. Nem alkoholizál. Nagyon ritkán szokott inni, de akkor is mértékkel. Nem dohényzik, nem drogozik. Nagyon kedves lány. A probléma az, hogy mindenki külső alapján ítéli el. Pedig jó a humora, normális, barátságos és amúgy szerintem szép is.
Mikor vettünk egy-egy energiaitalt, leültünk a pláza közepén felállított szökőkúthoz és beszélgettünk.
-Nem mondod? -hitetlenkedett Zoe. Hát, igen. Elmeséltem neki a szerelmi életemet. Vagyis, hogy mi van Kyle-val meg Zack-kel.
-De. És az a legrosszabb, hogy ha Kyle a közelemben van, görcsbe rándul a gyomrom.
-Akkor.. miért is jöttél össze a másik sráccal? Zack, ugye? -nézett rám megerősítést várva, mire bólintottam.
-Nem is tudom. Talán elakartam felejteni az egyik legjobb barátom iránt táplált érzéseimet. Még én magam sem tudom -vontam vállat.
-De.. attól még, hogy összejöttetek, nem biztos, hogy leplezni tudod majd a haverunk iránt táplált érzelmeidet -nézett mélyen a szemembe. Pár óra ismeretség után bizton állíthatom, hogy Zoe ezt a "haverunk" jelzőt azért használta, mert ilyen a stílusa. De mindegy is.
-Egy próbát megér -mosolyodtam el halványan, mire megcsörrent a telefonom. Zack hívott. -Ne haragudj, de ezt fel kell vennem.
-Csak tessék.
-Szia! -szóltam vidáman a telefonomba.
-Szia! Mit csinálsz? Nincs kedved találkozni? -csevegett a barátom. Annyira furcsa ez még nekem. A barátom. 
-Az a helyzet, hogy egy barátnőmmel vagyok. Nem halasztjuk el estére?
-De, persze! Amikor csak szeretnéd, hercegnő -hallottam hangján, hogy mosolyog. Az utolsó szó hallatán akaratom ellenére is vigyorogni kezdtem. Zoe kíváncsian fürkészte arcomat, hátha letud olvasni valamit róla. Nem igazán sikerült neki, viszont közben vicces fejet vágott, ezért belekuncogtam a telefonba, mire Zack megkérdezte, hogy min nevetek.
-Semmin -tartotta vissza a nevetésem. Zoe pedig direkt bebandzsított, de én fogtam a fejét és arrébb nyomtam. -Most le kell tennem. De majd beszélünk.
-Rendben. Majd hívj -búcsúzott, mire kinyomtam az IPhone-om.
-Ne röhögtess, amikor telefonálok, kérlek -nevettem fel jó hangosan.
Még beszélgetünk 2-3 órát mászkálás közben. Megtudtam, hogy Zoe szereti a horro filmeket, de utánuk mindig fél. Kedvenc sorozatai közé tartozik az American Horror Story, amit én is kifejezetten szeretek.
Bejelöltük egymást a közösségiken, majd megbeszéltük, hogy fogjuk keresni a másikat. Mindketten hazaindultunk ezek után. Én útközben beszéltem Zack-kel, hogy találkozunk-e, vagy sem. Megegyeztünk, hogy majd inkább másnap, mert mindketten fáradtak voltunk.


Bocsánat újra, kicsit rövidke lett..:| Sajnálom, de amikor majd hozom a következőt, megpróbálom hosszabra írni.:) De azért remélem elnyerte tetszésetek.
Szeretlek titeket.<3

2015. január 3., szombat

Bring Me The Horizon

Ki szereti a Bring Me The Horizon-t? Akit érdekel, olvassa el.:) Néhány érdekesség a bandáról. Amúgy töri beadandó..:D
A rész még nem nagyon halad. De igyekszem. Imádás.<3


A Bring Me The Horizon (BMTH) egy 2004-ben, Sheffieldben alakult angol metalcore együttes. Zenéjükön elsősorban a grindcore, a death metal és az emo érződik. Korai számaik az amerikai metalcore együtteseket idézték, de későbbi kiadványaikon már több stílus is keveredik. Eddig négy nagylemezüs és három EP-jük jelent meg.
A banda neve A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka című film utolsó sorából származik, amiben Jack Sparrow azt mondja: "Bring me that horizon!" (a magyar szinkronban "Vár ránk a horizont!").
Első albumuk 2006.október 30-án jelent meg, Count Your Blessing címen. A második, Suicide Season 2008.szeptember 29-én debütált. Nagyjából egy évvel később a basszusgitáros, Cutis Ward kilépett azzal az indokkal, hogy nem érzett olyan elkötelezettséget az együttes iránt, mint azelőtt. Helyét Jona Weinhofen vette át. A harmadik albumot már vele rögzítették, ami 2010. október 4-én jelent meg There is a Hell, Believe Me, I've Seen It. There is a Heaven, Let's Keep It a Secret címen.
2012. október 24-én nyilvánosságra hozták, hogy 2013-ban fog megjelenni a negyedik albumuk, melynek Sempiternal lesz a címe. (Jelentése: végtelen, örök, örökké tartó)
Oliver Sykes (a banda frontembere) saját bevallása szerint a dalszövegei lelki megtisztulást, katarzist jelentenek, a számokban elsősorban személyes élményeket dolgoz fel, a Bring Me The Horizon koncertjei pedig szerinte leginkább terápiákhoz hasonlók.

Tagok:
  • Oliver Sykes -ének (2004-napjainkig)
  • Lee Malia -szólógitár (2004-napjainkig)
  • Jordan Fish -billentyűk (2012-napjainkig)
  • Matt Kean -basszusgitár (2004-napjainkig)
  • Matt Nicholls -dob (2004-napjainkig)
Korábbi tagok:
  • Curtis Ward -ritmusgitár (2004-2009)
  • Jona Weinhofen -ritmusgitár (2009-2013)
Alkalmi közreműködők:
  • Brendan MacDonald -ritmusgitár (2013-napjainkig)
  • Dean Rowbotham -ritmusgitár (2009)
  • Dan Searle -dob (2011)
Néhány dal:
  • Can You Fell My Heart (2013.)
  • Chelsea Smile (2008.)
  • Drown (2014.)
  • Alligator Blood (2011.)
°Érdekességek:
  1. Oliver drogfüggő volt.
  2. 2006-ban megnyerték a Best British Newcomer, vagyis a Legjobb Újonc díjat.
  3. 2004. október 2-án jelent meg az együttes első EP-je.
  4. Oliver Sykes 1986. november 20-án született (28 év)
  5. Lee Malia 1984. június 4.én született (30 év)
  6. Jordan Fish 1986. június 26-án született (28 év)
  7. Matt Kean 1986. június 2-án született (28 év)
  8. Matt Nicholls 1986. március 22-én született (28 év)

2014. december 22., hétfő

Part Six

Meghoztam a részt, cukik.<3
Nagyon sokat késtem, tudom. De a dolgok annyira nem úgy alakultak, ahogy kellett volna.. Minden volt az elmúlt időben. De itt van! És megírtam!
Nem garantálom, hogy tetszeni fog. Én igyekeztem. Tudom, kissé rövid, de nézzétek el nekem. Késő van..:D 
Ha lehet, hagyjatok valami jelet nekem, hogy tetszett a rész. Esetleg ha nem, akkor azt írjátok meg. Köszönöm.
Imádás van.<3

Nem túl kellemes arra kelni, hogy a bátyád lába az orrod alatt van. Nem tudom hogy sikerült Cameronnak álmában megfordulni, de a feje lelógott az ágyról. Belerúgtam Cam seggébe, mire ugrott egyet és lerepült a földre. Akkorát nevettem, hogy legurultam a puha ágyikóból.
-Miért kell minden reggel kirángatnod az ágyból? Olyan szépet álmodtam, te tök -vakargatta kobakját Cameron.
-Inkább nem akarom tudni -pattantam föl nevetve. A konyha felé vettem az irányt, nyomomban Cam-mal. Mikor befutottam a helységbe, meglepő látvány fogadott. Anyu és apu épp kávét iszogattak. Furcsa volt. -Hát ti?
-Gondoltuk kiveszünk pár nap szabadságot és veletek leszünk -mosolygott anyu az újságja mögül.
Cameronrra néztem. Láttam rajta, hogy neki se kedvez ez a helyzet. Nem kellene ennyire teperniük. Már megszoktuk, hogy alig látjuk őket.
-Miért? .kérdezett rá Cam.
-Mi miért? Úgy gondoltuk, több időt is tölthetnénk együtt. Nem is értelek, fiam -kérte ki magának apu.
-Oké. Furcsák vagytok ti nekem -sétáltam oda a hűtőhöz, amiből aztán kiszedtem egy üveg Nutellát és kanalazni kezdtem az evőeszközös fiúkból zsákmányolt kanállal.
-Menjünk mondjuk sétálni. Vagy vidámparkba. Hova szeretnétek menni? -lelkendezett anyu. Kicsit erőltetettnek tűnt az egész, de hát ők akarják.
-Menjünk pizzázni. Mi még úgysem reggeliztünk -húztam föl a szobánkba bátyámat.
-Rendben. Öltözzetek föl és akkor félóra múlva indulunk.
-Éhes vagyok, úgyhogy siess! -zártam rá az ajtaját.
Átbattyogtam a birodalmamba és előhalásztam néhány cuccot. Telefonom a sebembe csúsztattam. Megfésülködtem, fogat mostam és már mehettem is Cameron-t sürgetni.
Mikor már végre ő is elkészült, indulhattunk. Az ősök úgy gondolták, sétáljunk egyet. Nekünk végül is mindegy volt.
Kézen fogva sétáltam az én egyetlen drága testvéremmel. Mi jó elől mentünk. Egészen a pizzázóig szórakoztatott a hülyeségeivel. Az egy dolog, hogy minden vicces volt, de korán reggel fárasztó poénokat hallgatni nem túl kellemes. Egész napra letudja szívni az ember energiáját.
Mikor már befaltunk mindent, elindultunk fagyizni. Cam még mindig fogta a kezem. Olyanok voltunk, mint egy szerelmespár.
-Galaaaaamb! -futott el mellőlem bátyám. Annyira vicces volt, ahogy kergette a galambokat. Ott röhögtem magamban.
-Hagyd már békén szerencsétlen madarakat! Menjünk inkább tovább -nyaggattam kezét rángatva. Esküszöm, olyanok voltunk, mint az ötévesek. Anyu meg apu egy padon ülve, mosolyogva néztek minket. Néha oda-oda kiabáltak nekünk, hogy azért ne verekedjünk össze meg ilyenek. De ha ez meg is történt volna, biztosan csak poénból. Túlságosan szerettük egymást Cameronnal.

Önnek négy nem fogadott hívása van: Zack.

Chh.. hívogat, írogat. Zaklat a csávó. Nem hagy békén. Fel kéne jelentenem. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, amikor újra megcsörrent a telefonom. Szobám egészét a The Neighbourhood-Let it go című száma zengte be. Gondoltam, itt véget vetek mindennek. Felveszem neki azt a redvás telefont, lekoptatom és véget vetek mindennek. Hát.. ezt mind csak gondoltam.

-Aggódtam. Miért nem vetted fel a telefont? Miért nem válaszoltál az üzeneteimre? -hangja aggodalommal volt tele. Kicsit megenyhültem. De még mindig biztos voltam a dolgomban.
-Beszélnünk kell!
-Rendben. Mikor, hol?
-20 perc múlva a parkban.
-Ott leszek -és ezzel meg is szakítottam a vonalat. Zsebembe csúsztattam telefonom, felkaptam a bakancsom, elköszöntem a többiektől és már húztam is.
Útközben azon gondolkoztam, hogy hogy mondjam meg neki, hogy hagyjon békén. Nem jutott eszembe semmi frappáns, ezért annál maradtam, hogy csak elmondom neki, hogy láttam smárolni a barátnőjével. 
Beléptem a park kapuján és megpillantottam Zack-et egy padon ülni. Pont rám nézett. Elmosolyodott, felállt és elindult felém. Szívem gyorsan kezdett verni. A srác megállt előttem és magához húzott egy ölelésre. Puszit is kaptam a szám sarkába. Kissé megingott az önbizalmam. Már nem voltam benne biztos, hogy leakarom koptatni.
-Figyelj csak. Tegnap láttalak itt egy nagyon szép lánnyal. Kézen fogva sétáltatok. Meg is csókoltad. Nem értelek, Zack. Ha van barátnőd, mi a francért szédítesz? -tört ki belőlem. A gyerek kissé meghökkent. Látszódott, hogy nem erre számított.
-Holly. Kérlek, ne értsd félre a helyzetet. Oké, valószínű tényleg láttál csókolózni Jess-sel, de az nem azt jelenti feltétlen, hogy barátnőm van. Mert már nincs. Volt, de tönkrement a kapcsolatunk. Tegnap szakítottam vele. Elutazott pár hete, és tegnap jött haza. Nem szóltam róla, mert féltem, hogy körülbelül így fogsz reagálni. Sajnálom. Megbocsátasz nekem? -simított ki egy tincset arcomból. Ajkai vészesen közelítettek enyéimhez. Nem tudtam mit csináljak. Viszont szívem eldöntötte helyettem. Beletúrtam hajába, közelebb vontam magamhoz és megcsókoltam. Csókja annyira édes volt. Többet akartam belőle. Nem akartam, hogy vége legyen. De a levegő nagy úr.
Mosolyogva néztem szemeibe. Egyszerűen megbabonázott az a sötétkék szempár.
-Leszel a barátnőm?
-Persze! -és újra megcsókoltam. Mindezek után kézen fogva sétálgattunk.
Sokat beszélgettünk. Egészen este 8-ig. Hazakísért, a kapuban egy hosszú, elmélyült csókkal búcsúzott. Mosolyogva léptem be a házba. Apu a tévét bámulta, anyu valamin ügyködött a konyhában. Az emeletről pedig furcsa hangok szűrődtek le. Nyomtam egy-egy puszit szüleim arcára, utána felrobogtam Cam szobájába. Kyle a szoba közepén fetrengett, bátyám az ágyán pusztult bele a röhögésbe. Elég vicces látvány volt. Viszont amikor Kyle megfordult és láttam, hogy a homlokán egy óriási pénisz ékeskedik, elszakadt a cérna. Lerogytam a földre és nyeríteni kezdtem. Gondolom elbóbiskolt, Cameron pedig kihasználta a helyzetet és kukit rajzolt a fejére.
Mikor már teljesen kinevettük magunkat, segítettem Kyle-nak lemosni a fejéről azt a csodát. Sikeresen lekaparásztam neki. Megköszönte, majd leltünk filmezni. Csináltunk popikat, befészkeltük magunkat Cam ágyába. Én voltam középen, jobb oldalamon Cameron bal oldalon pedig értelemszerűen Kyle.
-Mekkora gyökér film volt már ez. Soha többé nem nézek ilyet -közölte Cameron. Én sokkos állapotba kerültem, Olyan szinten hatással volt rám a film, hogy az valami katasztrófa. Nem is tudom, hogy tud valaki ilyet csinálni.
-Én.. én szerintem alszok -másztam ki az ágyból. Átbotorkáltam a saját szobámba, bebújtam a takaróm alá és már majdnem aludtam, amikor újra bevillant a főszereplő srác. Öngyilkos lett. De.. ne már. A csaj meg tök para volt. Viszont érdekes egy film, az is biztos. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el. Viszont a másnapom nem volt ennyire jó.

Mégvalami: 503 oldalmegjelenítés..*_* Nagyon köszönöm! Szeretlek titeket.<3