Körülbelül 4-5 hónapja van hátra. A kemo ötletét azonnal elvetette. Azt mondta, hogy az élete utolsó időszakát boldogan szeretné leélni, és nem kopaszon, a kórházban. Igaza van. Én is azt szeretném, hogy boldog legyen, de ez mégis nehéz.
Mindig elválaszthatatlanok voltunk. Mindent együtt csináltunk. Ő védett, bíztatott, vigyázott rám és feltétel nélkül szeretett. Ő a legfontosabb személy az életemben. Nem tudom, hogyan fogom ezt kibírni. Ráadásul egyedül.. nincsenek barátaim. Nincs olyan, aki mellettem állna.
Idén érettségiztem. Már 2 éve nincs legjobb barátnőm vagy barátom. Volt egy 'testvérem'. Még az óvodában ismertem meg. Kelly. Általánosba is együtt jártunk, meg gimibe is. Az utolsó előtti évben hátbatámadott. Volt egy barátom, Michael. Vele vesztettem el. Nagyon fontos volt nekem. Fél évig voltunk együtt. Aztán szakított velem. Egy másik lány miatt. Aki nem volt más, mint a legjobb barátnőm. Nagyon kiakadtam, hisz' ki nem?
Onnantól kezdve mindenki kigúnyolt. Rajtam nevetett szinte az egész iskola, hogy egy senki vagyok, senkinek sem kellek, egy rongybaba vagyok, stb...
Mondanom sem kell: kikészültem. Nem is kicsit. Elkezdtem magam vagdosni. Elég brutálisan. Az egész alkarom hegekkel van tele.. Egyáltalán nem vagyok rá büszke, de már nem bírtam. Akkor is csak Cameron állt mellettem. Igaz, akkor ő már dolgozott, de mindig ott volt, ha kellett. Én meg nem vagyok ott. Pedig szüksége van rám. Egy szar ember vagyok..
Egyszer csak az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Oda kaptam a fejem, és Kyle-lal találtam szemben magam. Ő Cam legjobb barátja. Sokszor van nálunk. Én is bírom. Jófej. Mióta megtudtuk, hogy a bátyám beteg, folyton itt van. Ő sem viseli túl jól, de vele van.
-Holly, kérlek ne sírj! -jött oda hozzám és ölelt szorosan magához.
-De nem bírom.. bele fogok roskadni-sírtam a vállán. Annyira jószívű. Ha valami problémám volt, nem csak Cameron, de ő is velem volt. Sokat jelent.
-Dehogy fogsz! Itt leszek. Majd együtt átvészeljük. Csak kérlek, ne sírj!-simogatta a hátamat. A szavai megnyugtattak. De a kedvessége is.
-Köszönöm!-adtam puszit az arcára.
-Gyere velem, kérlek. Cammal épp mozizni készülünk. Gondoltuk, elhívunk téged is-mosolygott, miközben fölállt az ágyról, és engem is felrántott.
-Hééj!-felnevettem, hisz' majdnem orra buktam.
-Nevetsz! Végree-karolt belém és kezdett kifele húzni a szobámból.
-Várj! Átöltözöm. Mindjárt jövök-azzal a lendülettel szaladtam is a gardróbomba, és vágtam be magam mögött az ajtót.
Végül egy rövid, farmer nadrág és sötétkék póló mellett döntöttem.
A többiek a földszinten vártak. Felkaptam az Air Max-emet, és a táskámat, majd elindultunk. Cam kezét fogtam, és boldogan mosolyogtam. Hiányzott a bátyám.
Valami vígjátékot néztünk, de a film alatt pattogatott kukoricát dobáltunk az előttünk lévők hajába. Igen.. ilyenek vagyunk mi.
Hazafelé megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk strandolni egy jót. Régen voltunk már hárman strandon. Várom.
Hajnali 1 van, én meg nem tudok aludni. Gondolkodom. Elvesztegettem 3 napot, amit a bátyámmal tölthettem volna. Hiányozni fog..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése