Part Three

Hey, Penguins!:)<3
Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri tetszéseteket..:) Olvassátok kíváncsisággal.:D 
Puszii:~Haydee~

Ahogy kinyitottam szemeim, nem láttam magam mellett senkit. Kicsit elcsodálkoztam, azt hittem Kyle is olyan sokáig fog aludni, mint én vagy, esetleg tovább. De amint a hátam mögül krákogásra lettem figyelmes, kicsit megnyugodtam. Mikor megfordultam, kitört belőlem a röhögés. Kyle a földön feküdt, rajta a pohár vizemmel, amit éjszakára szoktam felhozni. Viccesen nézett ki.
-Ne nevess! Inkább segíts, mivel te löktél le -flegmult.
-Idefigyelj! Ne flegmuljál, haver! Amúgy mégis mikor? Nem hallottam semmit. És különben is, te hogy kerültél át a másik oldalamra?
-Az előbb. Ömm.. semmire sem emlékszel? -vakarta tarkóját ültében.
-Aludtam. Mégis mire emlékezzek? -értetlenkedtem.
-Rám másztál. Szó szerint, mivel rám feküdtél. Aztán elkezdted puszilgatni az arcom, nyakam, ilyenek.. Én letoltalak magamról, át arra az oldalra, ahol én feküdtem. És most meg lerugdostál a földre, a kezem útjába került a pohár, így az rám borult -adta tudtomra ezt az egészet. Kissé elvörösödtem, mivel marhára fogalmam sincs miről beszél.
-Ne haragudj! Gőzöm nem volt, hogy mit csináltam. Tényleg, bocsi. A rugdosós dolog, meg... de szerencsétlen vagy, hogy magadra öntötted a vizemet -kezdtem el megint jó hangosan nevetni. Ezúttal Kyle is csatlakozott, majd ahogy Cameron bejött a szobámba, belőle is kitört a röhögés.
Ez a nap se telt el másképp, mint a többi. Hülyéskedtünk, beszélgettünk, stb..

*Pár nappal később*

-Nem hiszem el! Cameron, nem ülsz autóba! Világos? -oktattam ki bátyámat. Anyuék elutaztak, szóval ketten voltunk otthon. Kyle már haza ment egy pár napja, nem is nagyon jön. Kicsit hiányzik, de jobb ez így.
-Ne te mond meg nekem, Holly! Tudok magamra vigyázni. 23éves vagyok, az Isten szerelmére! -csapott a combjára.
-És? Én meg 18. Nagy ügy. De te beteg vagy. Értsd már meg, hogy csak jót karok neked! Féltelek. Érted? Szeretlek, és nem akarok még jobban aggódni, különben beleroskadok. De ha ennyire elakarsz menni, abba a szaros buliba, akkor menjél. Csak ne legyél meglepve, ha ezután nem fogok veled szóba állni! -igen, a veszekedésünk oka, egy nyavalyás buli, ahova nem akarom elengedni, mert féltem.
Sírva rohantam fel az emeletre, és vágtam be magam mögött a szobám ajtaját. 2percbe sem tellett, de már nyílt az ajtó, és Cam lépett be rajta.
-Figyelj, húgi! Nem akartalak megbántani, meg semmi, csak tudod.. nem akarom, hogy úgy kezeljetek, mint egy beteget, aki hamarosan meghal. Szeretném élni az életem utolsó pár hónapját. Ki szeretnék élvezni minden egyes pillanatot. Szeretnék veled sok időt tölteni, persze, de azért a barátaimmal is hagy élvezzem ki ezt az utolsó időszakot -mosolygott rám, és egy puszit nyomott az arcomra. Még jobban elkezdtem sírni, de nem tudtam abbahagyni.
Pár órával később teljesen megnyugodtam, Cameron mellkasán fekve, miközben simogatta a hátamat.
-Ne haragudj! Kérlek! Bocsánat, mindenért! Nagyon szeretlek, és félek.. rettegek, a gondolattól is, hogy elveszítelek -csordult végig egy könnycsepp az arcomon, amit Cameron letörölt.
-Nagyon szeretlek, Holly -adott puszit homlokomra.
-Oké. Ez kezd olyan lenni, mint valami szerelmi nyáladzás -kezdtem el röhögni.
-Szerintem is -csatlakozott drága testvérem.
-Hiányozni fogsz! -borultam nyakába, majd megint eleredtek könnyeim.
Egy pittyegés keltett fel. Úgy tűnik elszundítottam.
-Kyle írt. Azt mondja, mindjárt itt van. Figyelj, mi lenne, ha elmennénk abba a buliba? Mi, hárman. Na, mit szólsz? -pörgött fel. Olyan aranyos volt. Megmosolyogtatott ez a kis jelenet.
-Öm.. biztos vagy te benne? Engem nem hívtak meg, meg nem is akarok zavarni..-kezdtem el tördeli ujjaimat, amit bátyám egy kézrátétellel vetett véget.
-Hagyjad már! Mondták, hogy vihetünk akárkit. Jössz te is, oké? Oké. Ezt megbeszéltük. Készülődj! 9re vagyunk hivatalosak, így olyan fél 10körül leszünk ott. Tehát negyed 10kor indulunk. Ami azt jelenti, hogy van 2 és 15 perced, hogy elkészülj.... Most! -nézte a telefonja képernyőjét, majd kibattyogott a szobámból, le a földszintre. Közben Kyle is megérkezett, gyorsan köszöntem neki, majd mentem is zuhanyozni.
Tusolás után, a gardróbomba igyekeztem a fehérneműs fiókomhoz, ahonnan kihalásztam, egy fekete francia bugyit, egy szintén fekete, pánt nélküli melltartóval. Magamra kapkodtam ezeket, aztán ruhát mentem keresni.
Nehézkesen, de sikerült kiválasztanom mit is fogok viselni, ezen a bulin. Felhúztam az egybe ruhát, majd kivasaltam a hajamat. Kifestettem a szemem feketésre. A szetthez illő ékszereket is felvettem. Belebújtam az egyik kedvenc platformomba, felkaptam az ágyról a kikészített kabátom, és a táskámat, amibe beledobtam a telefonomat a pénztárcámat az irataimmal és néhány papirzsepit. Belenéztem a gardróbomban elhelyezett egészalakos tükörbe, elismerően bólintottam egyet, miszerint egész jól nézek ki, majd lesiettem a lépcsőn. Útközben megnéztem az órát, ami 20:57-et mutatott. Hamarabb készültem el, pedig azt hittem késni fogunk.
Beléptem a nappaliba, ahol a fiúk valami focit néztek teljes harcidíszbem. Egyiknek sem tűnt fel, hogy én is ott vagyok, így krákogtam egyet, mire mindketten felém kapták fejüket.
Kyle eltátotta száját, Cameron, meg elém lépett fejcsóválva. Felsóhajtottam, majd kérdőn néztem rá.
-Nem hiszem el. Ha nem a húgom lennél, egyből rád másznék. Esküszöm. De mivel testvérek vagyunk,  csak annyit mondok, hogy csodálatosan nézel ki, és egész este ott fogok lihegni a nyakadban, nehogy valami részek farok megerőszakoljon -nézett halálosan komolyan. Mire elröhögtem magam.
-Hát te esküszöm hülye vagy! Nem lesz baj, nyugi -mosolyogtam rá barátságosan, mire megfogta a kezem, s kezdett kifele húzni. Útközben felkapta a kocsi kulcsot, majd hátrapillantott, de Kyle nem volt mögöttünk.
-Haver, gyere már! Mindenki kész van -kiabált vissza a nappaliba. Mire Kyle megjelent az ajtóban, lehajtott fejjel, alul kicsit dudorodó férfiasságával. Szerintem ez Cameronnak nem tűnt fel, nekem is csak azért, mert végigmértem, milyen jól néz ki. Kuncogni kezdtem, de nem kellett sok, hogy ne röhögjek fel hangosan.
Mikor megérkeztünk egy hatalmas házhoz, amiből már az utcán tisztán lehetett hallani a zenét, eltátottam a szám. Brutálisan nézett ki. Hatalmas volt, és csodaszép. Cam dobott egy sms-t Jake-nek, hogy megjöttünk. Azt hiszem így hívják a srácot, aki kijött elénk. Lepacsizott a fiúkkal, engem meg jól végigmért, mire perverz mosolyra húzta száját és a fülemhez hajolt, belesuttogva:
-Cica, ha nem lenne itt a bátyád, most rögtön szobára vinnélek, annyira dögös vagy -húzódott el tőlem, majd rám kacsintott. Golflabda nagyságúra nőtt szemekkel fürkésztem a srácot, mire elnevettem magam. -Nyugi, csak vicceltem. Van barátnőm. Amúgy Jake vagyok.
-Holly -fogadtam el jobbját mosolyogva.
Beljebb mentünk, majd megállapodtunk a bárpultnál. Rendeltünk valami koktélt, amit lassan iszogattunk. A fiúk jól elbeszélgettem, mellém meg odacsapódott egy eléggé helyes srác.

Mint megtudtam, a neve Zack Montgomery, focizik, kosarazik és vízilabdázik néhanapján. De a focival foglalkozik leginkább. Nagyon rendes fiú. Jól elbeszélgettünk, még telefonszámot is cseréltünk. Táncoltunk, piáltunk és beszélgettünk.
Amikor olyan 2-3körül megjelent mellettem Cameron, és kezét a csípőmre csúsztatta majd a fülemhez hajolt, Zack lehajtotta a fejét. Olyan édes volt.
-Drága, ideje lenne indulni -nyomott a végén egy puszit orcámra, drága testvérem. Biccentett Zack-felé, aki viszonozta gesztusát.
-Szép pár vagytok! -mosolygott angyalin.
-Oh.. mi nem! Ő a bátyám -makogtam zavartan, mire az előttem ülő srác szeme csillogni kezdett.
Elköszöntem tőle, és megbeszéltük, hogy még beszélünk. Elmondtam a Twitter meg a Facebook felhasználóim nevét, majd egy puszit leheltem arcára.
Kiléptünk a házból, egyből megcsapott a hideg, így gyorsan belevarázsoltam magam a kabátomba. A kocsihoz érve, Kyle beült a sofőr helyére, majd hazavezetett minket.
Mikor megérkeztünk, kipattantam az autóból, felmentem a szobámba, levettem a magassarkúm, a fürdőszobába érve még a ruháimtól is egytől egyig megszabadultam. Felkontyoltam a hajam, s beálltam a zuhany alá. Megmosakodtam, és már léptem is ki a kis szőnyegre, a törölközőt magam köré csavarva. Felvettem egy francia bugyit, meg egy hosszított pólót, majd bebújtam az ágyamba. Gyorsan elnyomott az álom, ám amikor reggel felébredtem, egy nem várt látvány fogadott...

Part Two

Mikor felkeltem, egy ölelő kart éreztem az oldalamon és egy aranyos szuszogás ütötte meg a fülem. Szó szerint. A fülem mellett volt Kyle szája. Szemeim egyből kipattantak, arca nyakhajlatomba volt fúrva. Igen, egymással szemben feküdtünk. Elmosolyodtam a látványtól. Puszit nyomtam Kyle arcára, mire még jobban magához húzótt. Kinyitotta szemeim, perverzen édes mosolyra húzta a száját, mivel körülbelül 2 centi választotta el a szánkat egymástól. Elmerültem arca fürkészésében, de időben kapcsoltam. Nevetve eltoltam arcát az enyémtől, majd kiugrottam az ágyból. A fürdőmbe rohantam. Hideg vizet engedtem a tenyerembe, megmostam vele az arcom. Furcsán éreztem magam. Soha nem futott még át a testemen ennyire a borzongás. Ráadásul egy fiútól. Remélem nem az amire gondolok.. Most Cameron a legfontosabb, és nem az én szív ügyeim.
Szerencsémre a fürdőből nyílik ajtó a gardróbomba, ezért átbaktattam egy szál fehérneműben. Nem gondoltam, hogy az ajtó nyitva van. Először észre sem vettem, csak miután pont az ajtóval szemben lévő polchoz léptem, lehajoltam és egy elégedett füttyögést hallottam hátam mögül. Abban a pillanatban fordultam meg és löktem ki Kylet az ajtóból. Bevágtam az orra előtt, ő meg elkezdett kintről kiabálni.
-Láttalak már fehérneműben, kislány. Ja, és csak hogy tudd: együtt aludtunk -hallatszódott hangján a szórakozottság, és, hogy mosolyog.
-Maradjál inkább csöndben ott kint! -kiabáltam vissza.
-Ott bent is tudnék csendes lenni. Rajtad múlna, hogy mennyire lenne hangos -kacagott fel.
-A perverz formádat már, Kyle! -röhögtem én is.
-Most miért? Szerintem az összes pasinak megfordulnának ilyen gondolatok a fejében, ha egy ilyen dögös csajszi flangálna előttük fehérneműben.
-Hagyj öltözni! Sietek, aztán megyünk reggelizni.
Kikaptam egy nyári ruhát, majd a melltartós-bugyis komódomhoz léptem. Kihalásztam a megfelelőket, magamra húztam a ruhát, megnéztem magam a gardróbban elhelyezett egész alakos tükrömben, felkötöttem lófarokba a hajam, majd kiléptem a szobámba.

Kyle jól végigmért, majd elismerőn füttyentett egyet. Ismét.. Legyintettem neki egyet, kézen ragadtam és elkezdtem lefelé húzni. Anyuék nem voltak otthon, Cam meg szerintem aludt még, ha nem ment el valahová. És mivel a cipője itthon volt, biztos hogy a szobájában az igazak álmát aludta. Gonosz mosoly terült szét arcomon, a konyhába rohantam egy pohár jéghideg vízért. Tudomásul sem vettem Kyle kérdő tekintetét. Felfutottam a bátyám szobájába, odasettenkedtem az ágya mellé, majd egy jó nagy lendületet véve, arcon locsoltam. Elkezdett csapkodni, fölpattant és mikor észrevett, gyilkos szemekkel nézett rám. Elkezdtem hátrálni, mosolyogva. Amikor elértem az ajtófélfához, megfordultam és elkezdtem lefele futni. Cameron futott utánam, Kyle nagyon jól szórakozott rajtunk. Sikítozva futottam ki a házból, Cammal a nyomomban.
-Állj meg! Álljál már meg! Hagy öljelek meg. Gyere ide te kis... te kis..-kiabált utánam.
-Én kis, mi? Hülye? Gyerek? Amúgy nem fogok megállni -üvöltöttem vissza. Az aszfalt már most égette a talpamat ezért a fűre futottam, ami nagyon nem volt jó ötlet. Beleléptem egy üveg darabba. Azonnal összeestem. Cameron ijedten futott hozzám. Hirtelen Kyle is megjelent. Kérdések hadát zúdították rám, amikre nem tudtam figyelni a talpamba hasító fájdalom miatt.
-Vigyük kórházba! Most! -kapott fel bátyám. Hozzábújtam és csak sírtam. Berakott a kocsiba, el akart menni, de én nem engedtem. Befeküdtem az ölébe, így Kyle vezetett. Nem tudtam megnézni a lábam, nem volt hozzá erőm. Nem bírom az ilyeneket.
Hamar a kórházba értünk, Cam újra felkapott, majd mentünk is be. Kerítettek nekem egy orvost, aki megnézte a talpam. Pikk-pakk kiszedte a szilánkot, lefertőtlenítette, bekötötte. Mikor kiléptem, már nem fájt annyira. A fiúk a segítségemre rohantak, amit egy hálás mosollyal viszonoztam.
Kibattyogtunk a kocsihoz, de fél úton Kyle felkapott és úgy cipelt. Nevettem rajta egy jót, és közöltem vele, hogy tudok menni.
-Nem baj. Ne erőltesd -válaszolt, majd egy puszit nyomott homlokomra. Cameron mosolyogva figyelte ezt a kis jelenetet. Ennyire nem voltunk soha jóban ezzel a cukival. Furcsa.. Cam betegsége közelebb hozott minket egymáshoz. A bátyámmal mindig is ilyenek voltunk, de Kyle..
-Ne csináld máár! Fejezd be, te hülye! -röhögtem, mivel Kyle harapdálta a nyakamat. Tudni illik, én nagyon csikis vagyok. Mindenhol. És ezt ők is tudják. Cameron elment vásárolni. Nem akartam kocsival elengedni, de erősködött, hogy tökre jól van, semmi baja.. Nagyon nehezed, de belementem. Ezért Kyle kihasználta azt alkalmat, és a nyakamat harapdálta, mivel a bátyám tuti tarkón csapná vagy valami. Én meg rugdostam, ütöttem, de sehogy sem akart elengedni. Mikor nem annyira koncentráltam a rúgásra, ágyékához ért a térdem. Összegörnyedve gurult le rólam, kezét a fájó ponthoz helyezte, amin én egy jót nevettem. Elengedte férfiasságát, majd rám vetődött, elkezdett csikizni, én meg sikítozni. Így ment ez, még vagy 1órán keresztül.
-Nem hiszem el! Tuti valami baj történt. 2órája nem jött haza. Megőrülök -sétáltam fel-alá a bejárati ajtó előtt, mikor az végre kinyílt és Camreon lépett be rajta, egy csomó szatyorral a kezében. Lepakolta őket a konyhában, majd a szúrós tekintetemmel találta szemben magát.
-Most mi van? -értetlenkedett.
-Hogy mi van?! 2órája eltűntél, és nem tudtam, hogy mi van veled. Aggódtam, te barom -ugrottam a nyakába, amin jót kacagott. Annyira imádom a nevetését.
-Nyugi, drága! Semmi bajom. Csak beugrottam még a Nando's-ba is kajáért -mutatott föl a nagy zacskó kaját. Nyomtam egy puszit az arcára, majd nekiláttam enni.
Megcsörrent a telefonom. Apu hívott, hogy nem jönnek ma haza, majd csak holnap este, mert lesz egy céges buli, egy puccos szállodában, ahol szobákat is kapnak. Közöltem a többiekkel, akik ujjongva vették tudomásul: miénk a ház.
Megbeszéltük, hogy Kyle akkor megint nálunk marad, és velem fog aludni.
Elkezdtünk nézni valami filmet, ami egyikünknek sem tetszett, ezért kikapcsoltam, majd elmentem keresni valami jót. Rátaláltam a Jégkorszak 4re, amit azonnal be is tettem, de nem indítottam el. Kifutottam a konyhába pattogatott kukoricát csinálni. 2 nagy tálat töltöttem meg. Az egyik az enyém, a másik a srácoké. Kezükbe nyomtam, és elindítottam a filmet. Én nagyon élveztem, hisz' imádom ezt a mesét. A fiúk már kevésbé. Cameron úgy döntött a felénél, hogy elmegy lezuhanyozni, majd ha lesz kedve, visszajön. Kyle ottmaradt velem. Közelebb kúsztam hozzá, ő meg átölelt. Úgy néztük a mesét, mint a szerelmesek, pedig nem voltunk azok. Az egy dolog, hogy én különös bizsergést érzek ha csak hozzám ér, vagy a szemembe néz. Elveszek abba a csodaszép barna számpárban, de nem szabad vele foglalkoznom, hiszen olyan, mintha a másik bátyám lenne. Ő meg egyáltalán nem nézne úgy rám, mint a szerelmére. Miért is nézne? Én csak egy senki vagyok, akit mindenki utál, akit mindenki gúnyol, akivel mindenki csak játszadozni akar. Ő meg egy álompasi. Minden lány álma. Akárkit megkaphat.
-Haho! Holly, már vége a mesének -mosolygott kedvesen ez az édesbogár.
-Ömm.. bocsi, csak elkalandoztam -pattantam föl, kivettem a filmet, visszahelyeztem a tokjába, majd a konyhába mentem inni egy pohár vizet.
-Elmegyek lezuhanyozom -futottam az emeletre. Cameron szobája előtt megálltam, nagy levegőt vettem, majd benyitottam. A telefonja képernyőjét bámulta egy szál alsóban, de mikor beléptem rám pillantott, elmosolyodott és odainvitált magához. Bebújtam mellé, és elkezdtem neki ecsetelni a bánatom.
Elmondtam, hogy nagyon furcsa érzések kavarognak bennem Kyle érintése, tekintete miatt.
-Ez várható volt. Láttam ám, hogy néztek egymásra. De ha megbánt...-nem hagytam befejezni mondandóját.
-Várj! Mi? Ő is így néz rám? -csillantak fel szemeim. Nem is tudom miért, hisz' ha többet is érezne irántam, akkor sem lehetnénk együtt. Cameron nekem most sokkal fontosabb, mint bárki más. Utána meg tuti össze fogok omlani, azt meg nem kívánom senkinek, hogy egy depressziós kis hülye libával kelljen foglalkoznia.
-Igen. Nem tűnt még fel? Meg mondta is nekem -mosolygott mindentudóan.
-Nem baj. Nem szeretnék tőle semmit. Meg senkitől. Egy jó darabig nem -mondtam egyre halkabban.
-De kell majd neked egy támasz, miután én nem leszek, és benne bízok meg a legjobban. Nem fogom tudni leellenőrizni a későbbi pasijaidat, csak ő. De ha összejöttök, akkor nem kell aggódnom -mosolygott rám, nekem meg elkezdtek potyogni a könnyeim. Még mindig nem hiszem el, hogy nem lesz már velem. Szerintem utánamegyek. Még aznap, hogy a temetésünk is együtt legyen.
Letörölte könnyeimet, közelebb húzott magához, én meg mégjobban zokogtam.
Kinyílott az ajtó, Kyle aggódó arcával találtam szembe magam. Odajött ő is, hátulról átölelt, majd apró puszikat hagyott a vállamon. Annyira jó érzés volt, de ezt nem szabad, nem kerülhetek még közelebb hozzá. Kiugrottam az ágyból, elbattyogtam Cameron gardróbjába, szereztem egy fehér Ramoneses pólót, meg egy fekete Calvin Klein alsót. Bementem a fürdőjébe letusolni, és mivel csak pasi illatú tusfürdője volt, azzal mosakodtam meg. Legalább jó kis Cameron illatom lesz. Kiléptem a zuhanyzóból, felkaptam a ruhákat, majd visszasétáltam a srácokhoz. Jól kiröhögtek, és mikor befeküdtem Cam mellé jól megszagolgatott, elmosolyodott, és egy puszit nyomott homlokomra.
Mivel majdnem bealudtam bátyám szobájába, egy jóéjtpuszi után átballagtunk az én birodalmamba. Befeküdtem az ágyamba, Kyle meg mellém. Beszélgettünk egy kicsit, amitől kiment az álmosság a szememből, így vagy 1-2órát biztos fárasztottam még.
Amikor szempilláim elnehezedtek, Kyle magához húzott, hogy a fejem a mellkasán pihenjen. Beszippantottam illatát, egy jó hosszú puszit nyomott fejem búbjára, majd elnyomott az álom.

Part One

Nyár van, 26fok. Ezért szeretem a reggeleket Los Angelesben. Megnéztem az órámat, ami 10:23at mutatott. Kipattantam az ágyamból, majd lecsoszogtam a konyhába. Már mindenki nagyban reggelizett. Kyle is itt volt, szóval amikor megláttam, hogy engem bámul leesett, hogy csak egy alig takaró topban és egy francia bugyiban állok előtte. Felfutottam a szobámba, felkaptam egy hosszított pólót, majd visszaballagtam reggelizni.
-Jó reggelt! -adtam puszit Cam arcára. Kyle elkezdett mosolyogni, majd az arcára mutogatott. Sóhajtottam egyet, és nyomtam egy cuppanóst az ujja fölé. Önelégült vigyorra húzta a száját.
-Hogy aludtál, kicsim? -kérdezte anyu. Kivételesen a szüleink is itthon voltak. Furcsa, mivel csütörtök van, és hétköznap dolgoznak, de még szombaton is.
-Jól, köszönöm. Hogy-hogy itthon?
-Később kell csak bemennünk, az egyik kocsit itthon hagyjuk, hátha fog kelleni -anyu és apu egy cégnél dolgoznak. Anyu néha elmegy vásárolni, vagy beül egy kávéra a barátnőivel, ezért használják mindkét kocsinkat.
Reggeli után elindultak dolgozni a BMW-wel, nekünk maradt az Audi. Jó kis kocsi, szeretem vezetni.  1 éve megvan a jogsim, és ezen az autón gyakoroltam Cameronnal.
-Húgi, gyere máár! -kiabált az emeletre Cam. Már egy ideje felváltva üvöltöztek, de könyörgöm, nem leszek kész 2 perc alatt. A törölközőmet raktam éppen a táskámba. Egy cuki fürdőrucit vettem fel, fölé meg egy rikító kék szoknyát, fekete masnikkal.

Lefutottam a földszintre, vállamon a táskámmal, lábamon a strandpapuccsal. Hát.. mivel elég szerencsétlen vagyok, és lábujjaspapucsban futkározok a fa lépcsőn, mondanom sem kell, pofára estem. Pont a srácok elé. Nagy hahotázásba kezdtek, amit azzal folytattak, hogy mellém roskadtak, majd belőlem is kitört a röhögés. Ott fetrengtünk a földön, mint valami fogyatékos fókák. Mikor sikerült kicsit megnyugodnunk, felpattantam majd futottam tovább.
-Ne fuss, Hol! Megint pofára fogsz esni -kiáltott utána Cameron.
-Haha. Viccesnek érzed magad? -a csomagtartót lecsaptam, odabaktattam a vezető ülés felőli oldalhoz, majd bepattantam.
-Én nagyon -ült be mellém, Kyle meg hátra, középre. A strandig Cam folyton okoskodott, hogy hol menjek, hol forduljak be, meg hasonlók.. Apu megtiltotta neki, hogy vezessen a betegsége miatt. Ha arra gondolok, hogy beteg, és nem lesznek gyerekei meg felesége, de leginkább az, hogy elveszítem, máris könnyeket csal a szemembe. Egy kósza csepp lefolyt az arcomon, amit szerencsétlenségemre a bátyám észrevett, letörölte, puszit nyomott a helyére, majd a fülembe suttogott.
-Kérlek, ne sírj! Minden rendben lesz. Szeretlek -és még egy puszit nyomott az arcomra. Nem bírtam tovább, elkezdtem zokogni, ezért félre kellett állnom. Mindketten valahogy átöleltek. Cam még egész normálisan, hisz' mellettem ült, de Kyle.. Átfogta az ülést, a kezei pedig pont a mellemen állapodtak meg. Azonnal letoltam, majd elkezdtem nevetni. Letöröltem a könnyeimet, a fiúk pedig nagyon sóhajtottak, hogy megnyugodtam.
Mikor megérkeztünk, vettünk jegyeket, elfoglaltunk 3 napágyat, majd mentünk is egy kicsit medencézni. Amikor meguntuk a testünk áztatását a jakuziban, futottunk csúszdázni. Tudni illik, amikor mi csúszunk, szinte az összes szabályt megszegjük. Kétszemélyes úszógumik vannak, na abban mi ülünk hárman. Általában valamelyik fiú ölében foglalok helyet, de az első csúszásunknál Kyle befészkelte magát az ölemben. Lefelé az esetek 99%ában visítozunk, de nekem egy hang sem jött ki a torkomon. Kyle folyton a szemembe nézett, ami valami csodálatosan gyönyörű barna árnyalatú, és egy kis furcsa csillogás is észrevehető volt azokban a csokiszínű csodákban. Különös bizsergés futott át a testemen, ami eddig még soha, de ennek hamar vége lett, mivel az elég hűvös vízbe csobbantunk.
Mentünk még pár kört az összes csúszdán, majd olyan este 7 körül elindultunk haza. Közben beugrottunk a Nando's-ba. A 4 legnagyobb zacskóba vittük haza a vacsinkat. Mikor beléptünk az ajtón, nem csalódtunk, mivel a szüleink még mindig dolgoztak. Lepakoltuk a teli szatyrokat, elővettünk 3 nagy tálat, kipakoltunk rá egy csomó finomat, elővettünk a ketchupot meg a majonézt, majd letelepedtünk a nappaliban és elkezdtünk valami ordenáré nagy baromságot nézni. Nem igazán foglalkoztunk vele, inkább ettünk meg egymást dobáltuk a megrágott sültkrumpli darabokkal, amit a dobált személy nem nézett jó szemmel (Cam), de a dobálók (Kyle és én) nagyon jól szórakoztak.
Az este nagy része így telt, a másik felében a szobámban punnyadtunk és zenét hallgattunk. Mivel már hajnali 1 volt, Kyle nem szándékozott hazamenni, de mi sem engedtük volna, hogy egyedül bóklásszon az utcákon ilyen későn. Bátyám kikérte magának, hogy vele aludjon (csak úgy mellékesen, aludtak már egy ágyban), ezért leküldte a kanapéra, amit én nem néztem jó szemmel, ezért befogadtam éjszakára. Perverz mosolyra húzta a száját, amit a bátyám egy tarkón csapással értékelt. Kyle kikérte magának, kiröhögtem őket, majd átszaladtam Cameron szobájába egy pólójáért, azzal a kezemben vissza a világomban, ahol ez a két tökfej tanyázik, fehérneműért. Elment a fürdőmbe letusolni. Gyorsan végeztem, magamra kapkodtam a ruhákat. Cam Free Hugs-os pólóját sikerült kikapnom. Olyan jó Cameron illata volt.
-Héj! Az az én pólóm, gyerek! -nézett döbbenten a bátyám.
-Na nem mondod?! -forgattam meg a szemeimet. Rávetődtem az ágyra.. majdnem. Sikeresen lepattantam róla, amit a gerincem egy bazinagy roppanással jelezte nemtetszését. A fiúk legurultak a földre, szépen egymásra, annyira röhögtek. Ezen a kis jeleneten, meg persze az én ügyeségemen jól elkezdtem hahotázni. Alig tudtuk befejezni a nevetést, de mikor sikerült ráfeküdtünk az ágyra.. majdnem. Alám beugrott Kyle, ezért én rá feküdtem.
Megint elmélyülten bámultam a szemébe. Arra eszméltem fel, hogy Cam köhintett egyet. Gyorsan lelöktem magam a csokibarnaszemű cukifiúról, és a bátyám felé fordultam, majd rávetődtem, amin egy jót nevettünk.
Anyuék már vagy 20 szor felkiabáltak, hogy legyünk csendben, de mi így is hangosak voltunk. Kezdtem fáradt lenni, ezért elküldtem Cameront a szobámból, azzal az indokkal, ami igaz volt, hogy aludni akarok. Időközben Kyle is lezuhanyozott, Cam meg adott neki egy alsógatyát.
Befeküdtünk az ágyamba, magamra húztuk a paplanomat, majd lehunytam a szemem. Majdnem aludtam, amikor egy kezet éreztem meg a derekamon, ami közelebb vonja testem egy másikhoz. Nem nyitottam ki a szemem, hisz' élveztem. Mosolyogva aludtam el.

Prologue

Nem tudhatod, milyen az, amikor kiderül, hogy az egyetlen testvéred, a bátyád rákos. Csontvelőrák. 3 napja derült ki. Azóta a szobámban vagyok, és bőgök. Tudom, vele kéne lennem, de nem megy. Nem bírnám ki zokogás nélkül.
Körülbelül 4-5 hónapja van hátra. A kemo ötletét azonnal elvetette. Azt mondta, hogy az élete utolsó időszakát boldogan szeretné leélni, és nem kopaszon, a kórházban. Igaza van. Én is azt szeretném, hogy boldog legyen, de ez mégis nehéz.
Mindig elválaszthatatlanok voltunk. Mindent együtt csináltunk. Ő védett, bíztatott, vigyázott rám és feltétel nélkül szeretett. Ő a legfontosabb személy az életemben. Nem tudom, hogyan fogom ezt kibírni. Ráadásul egyedül.. nincsenek barátaim. Nincs olyan, aki mellettem állna.
Idén érettségiztem. Már 2 éve nincs legjobb barátnőm vagy barátom. Volt egy 'testvérem'. Még az óvodában ismertem meg. Kelly. Általánosba is együtt jártunk, meg gimibe is. Az utolsó előtti évben hátbatámadott. Volt egy barátom, Michael. Vele vesztettem el. Nagyon fontos volt nekem. Fél évig voltunk együtt. Aztán szakított velem. Egy másik lány miatt. Aki nem volt más, mint a legjobb barátnőm. Nagyon kiakadtam, hisz' ki nem?
Onnantól kezdve mindenki kigúnyolt. Rajtam nevetett szinte az egész iskola, hogy egy senki vagyok, senkinek sem kellek, egy rongybaba vagyok, stb...
Mondanom sem kell: kikészültem. Nem is kicsit. Elkezdtem magam vagdosni. Elég brutálisan. Az egész alkarom hegekkel van tele.. Egyáltalán nem vagyok rá büszke, de már nem bírtam. Akkor is csak Cameron állt mellettem. Igaz, akkor ő már dolgozott, de mindig ott volt, ha kellett. Én meg nem vagyok ott. Pedig szüksége van rám. Egy szar ember vagyok..
Egyszer csak az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Oda kaptam a fejem, és Kyle-lal találtam szemben magam. Ő Cam legjobb barátja. Sokszor van nálunk. Én is bírom. Jófej. Mióta megtudtuk, hogy a bátyám beteg, folyton itt van. Ő sem viseli túl jól, de vele van.
-Holly, kérlek ne sírj! -jött oda hozzám és ölelt szorosan magához.
-De nem bírom.. bele fogok roskadni-sírtam a vállán. Annyira jószívű. Ha valami problémám volt, nem csak Cameron, de ő is velem volt. Sokat jelent.
-Dehogy fogsz! Itt leszek. Majd együtt átvészeljük. Csak kérlek, ne sírj!-simogatta a hátamat. A szavai megnyugtattak. De a kedvessége is.
-Köszönöm!-adtam puszit az arcára.
-Gyere velem, kérlek. Cammal épp mozizni készülünk. Gondoltuk, elhívunk téged is-mosolygott, miközben fölállt az ágyról, és engem is felrántott.
-Hééj!-felnevettem, hisz' majdnem orra buktam.
-Nevetsz! Végree-karolt belém és kezdett kifele húzni a szobámból.
-Várj! Átöltözöm. Mindjárt jövök-azzal a lendülettel szaladtam is a gardróbomba, és vágtam be magam mögött az ajtót.
Végül egy rövid, farmer nadrág és sötétkék póló mellett döntöttem.

A többiek a földszinten vártak. Felkaptam az Air Max-emet, és a táskámat, majd elindultunk. Cam kezét fogtam, és boldogan mosolyogtam. Hiányzott a bátyám.
Valami vígjátékot néztünk, de a film alatt pattogatott kukoricát dobáltunk az előttünk lévők hajába. Igen.. ilyenek vagyunk mi.
Hazafelé megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk strandolni egy jót. Régen voltunk már hárman strandon. Várom.
Hajnali 1 van, én meg nem tudok aludni. Gondolkodom. Elvesztegettem 3 napot, amit a bátyámmal tölthettem volna. Hiányozni fog..

Characters

Holly Dixon

Kyle Richardson

Cameron Dixon