Novella

Hy Penguins!^^
Gondoltam alkotok egy kicsit. A kövi rész már készül, de sokat kell tanulnom most, hogy közeledik a felvételi.. De amint lehet, kirakom az új részt..:)
Remélem tetszeni fog.:3 Első novellám, szóval úgy olvassátok..:D
Puszii<3

Féltem. Nem tudtam, hol vagyok. Fogalmam sem volt, hogy kerültem oda.
Egy ijesztő kastélyszerűségben lehettem. Még ablakot sem láttam, hogy kinézhessek. A gyér lámpafényben azonban látszódott egy ajtó a szoba másik oldalán.
Egy ablak előtt álltam, és egy sziklát bámultam az erdő szélén. Kiszenvedtem magam az ajtón (be volt szorulva), beléptem egy másik helységbe, ahonnan boltíves nyitott ajtó vezetett abba a szobába, ahol ekkor voltam. Egy jó ideje álldogáltam az ablak előtt, amikor egy csodálatos zongoraszó csapta meg a fülem. Az egyetlen ajtó irányába néztem, ahol beléptem.
Elindultam. Nem tudom, honnan lett bátorságom, de elindultam megkeresni a hangszert. És ezúttal a tulajdonosát is.
Mikor kinyitottam az ajtót, szembe találtam magam egy bohóccal. Nagyon megijedtem. Sosem szerettem a bohócokat. És most teljes egészében áll előttem az a szörny, ami rémálmaimban kísért.

Hátrálni kezdtem. Addig araszoltam hátrafelé, amíg sarkam bele nem ütközött a falba. A bohóc belépett a szobába, becsukta az ajtót majd szemembe nézett.
-Szervusz! Twisty vagyok. Te meg Zoe. Tudom. Ismerlek. Ismerem minden gondolatod. Minden félelmed. Tudom, hogy rettegsz tőlem. Érzem -törölte le a száján kifolyó vért a bohóc, majd fojtatta. -Most megfoglak ölni. Remélem, erre magadtól is rájöttél. Viszont azt nem tudhatod, miért vagy itt. Elmesélek egy kis történetet. És mivel úgyis megfogsz halni, bemutatkozom igazából.
Levette a fogsort ábrázoló maszkot, lehúzta a kopasz parókát a színes tincsekkel, majd egy kendőt húzott elő a hátsó zsebéből és letörölgette arcát.
Mikor szemembe nézett, majdnem elájultam. Az nem lehet, gondoltam. Ott állt. Ő. Adam. Adam, az exem. Szakítottam vele, mert erőszakos volt velem és egyszer meg is ütött. Akkor kidobtam, és úgy 1 éve nem is láttam.
Amíg én levegőt sem kaptam, ő levette a ruhákat és a szoba sarkába helyezte.
-Látom meglepődtél, Drágám. Akkor emlékszel rám. Örülök. Emlékszel a felejthetetlen estéinkre is? Hmm.. nagyon jókat keféltünk, ugye? Neked nem hiányzik? Nekem nagyon. Szóval készülj, mert úgy megfoglak baszni, hogy szétreped a fejed. Kivéve persze, ha nem ellenkezel, mert akkor életed legjobb szeretkezésében lesz részed. Velem -mosolygott. Nem tagadom, iszonyatosan helyes srác volt, de nem tudtam erre gondolni, mivel megindult felém, és pontosan előttem állt meg. Ágyékát előremozdította, jelezvén nekem, felizgult. Mondjuk nem tudtam mitől, de pár másodperc múlva megtudtam.
-Érzed? Már a puszta látványod ilyen hatással van rám. Vágod, hogy nagyon szerettelek? De te kidobtál. És ezt meg kell bosszulnom, akkor is, ha még mindig ugyanúgy imádlak. Vagy talán jobban -suttogta fülembe. Hatalmas kezeit csípőmre csúsztatta, onnan fenekemre. Megcsókolta nyakam, én pedig nem tudtam mozdulni. Még mindig a sokk hatása alatt álltam, amikor belemarkolt hátsómba. Számból egy nyögés szakadt fel. Adam elégedett mosolyra húzta ajkait.
 -Örülök, hogy még mindig ilyen hatást váltok ki belőled, Édes -csókolt meg durván. Megharapta alsó ajkam, felszisszentem. Belemosolygott a ""csókunkba"". Nem tudtam ellenkezni, de az az igazság, hogy nem akartam. Visszacsókoltam. Megemelt a fenekemnél, derekára kulcsoltam lábaim majd a hideg falat megéreztem hátamnak csapódni. Nyár lévén fekete top, fekete short és szintén fekete alacsony szárú tornacipő volt rajtam.
A fenekemet markolászta, miközben ajkaimat falta. Merevedését tökéletesen éreztem, mivel pont úgy tartott.
-Annyira hiányzott már ez. Hiányoztál. Szeretlek. Miért csináltad ezt velem? Teljesen tönkretettél. Szeretlek -vált el ajkaimtól. Szemembe nézve intézte nekem szavait. Láttam rajta az őszinteséget. A fenébe is! Hiszen én is szeretem. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá.
-Akkoriban erőszakos voltál velem. Féltem tőled. De már nem félek. Szeretlek. Sajnálom. Hiányoztál. Szeretlek -csókoltam meg, amit hezitálás nélkül viszonzott.
-Ígérd meg, hogy többet nem hagysz el! Esküdj meg! Nem tudnálak bántani. Annyira szeretlek -hámozta le rólam topom és nadrágom.
-Soha, soha! Ígérem! Nem bírnám ki -csókoltam meg újból. Villámgyorsan vettem le róla egyszerű fehér pólóját, majd nadrágja gombjával szerencsétlenkedtem csók közben. Kuncogva segített ki, majd rugdosta le magáról a farmert boxerével együtt.
Folyamatosan csókolt. Nem szakadt el tőlem, még mikor örömnedvét lövellte belém, akkor is, nyelve a számban volt.
Mikor 'végeztünk', segítettünk egymásnak öltözni - csók-póló-csók-nadrág-csókcipő.
Kézen fogva hagytuk el az épületet. Kifele sétálva, megkérdeztem, hol vagyunk, de csak annyit mondott, hogy egy elhagyatott erdőrészen. Furcsálltam válaszát, de nem foglalkoztam vele. Boldog voltam.
Felriadtam. Szaporán vettem a levegőt és sírtam. Álmodtam. Mindent csak álmodtam. Nem öltözött életem szerelme bohócnak, hogy megöljön. Nem is akart megölni. Nem bántott sose. Nem volt erőszakos. Nem szakítottunk. Szörnyű rémálom volt, ami Adam-et is felébresztette.
-Mi a baj, Kicsim? -ült fel mellettem, magához húzott majd nyugtató puszikat nyomott nyakhajlatomba.
-Csak rosszat álmodtam. Semmi különös -töröltem le könnyeim.
-Elmeséled? -kérdezte kedvesen, majd szemből az ölébe húzott, így áttudtam kulcsolni lábaim derekán. Megcsókoltam, majd elkezdtem mesélni.
-Drágám! Ugye tudod, hogy sosem lennék képes bántani téged? Szeretlek. Te vagy az életem. Még csak meg sem fordulhat a fejemben olyan, hogy erőszakos legyek veled. Nem hogy megölni téged. Ugyan -simogatta arcom, majd csókolt meg gyengéden.
-Annyira szeretlek -csókoltam. Csókoltam, csókoltam.
Mosolyogva aludtam el egy olyan ember mellett, akinek minden szavát elhittem. Az életemnél is jobban szerettem. És tudtam, hogy minden érzésem viszonzott. Ez tett igazán boldoggá.


Ui.:Nagyon béna?:s Úgy nagyjából 1,5 óra alatt hoztam ezt így össze. Kissé összecsapott, de első novellám. Vagyis novellaszerűségem..:D
Megköszönném, ha írnátok véleményt..:) Akármit. Ha nem tetszett, azt. Ha tetszett, akkor azt. Csak annyit kérek, hogy kulturáltan. Köszönöm!
Puszilok Mindenkit<3
~Haydee~