Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri tetszéseteket..:) Olvassátok kíváncsisággal.:D
Puszii:~Haydee~
Ahogy kinyitottam szemeim, nem láttam magam mellett senkit. Kicsit elcsodálkoztam, azt hittem Kyle is olyan sokáig fog aludni, mint én vagy, esetleg tovább. De amint a hátam mögül krákogásra lettem figyelmes, kicsit megnyugodtam. Mikor megfordultam, kitört belőlem a röhögés. Kyle a földön feküdt, rajta a pohár vizemmel, amit éjszakára szoktam felhozni. Viccesen nézett ki.
-Ne nevess! Inkább segíts, mivel te löktél le -flegmult.
-Idefigyelj! Ne flegmuljál, haver! Amúgy mégis mikor? Nem hallottam semmit. És különben is, te hogy kerültél át a másik oldalamra?
-Az előbb. Ömm.. semmire sem emlékszel? -vakarta tarkóját ültében.
-Aludtam. Mégis mire emlékezzek? -értetlenkedtem.
-Rám másztál. Szó szerint, mivel rám feküdtél. Aztán elkezdted puszilgatni az arcom, nyakam, ilyenek.. Én letoltalak magamról, át arra az oldalra, ahol én feküdtem. És most meg lerugdostál a földre, a kezem útjába került a pohár, így az rám borult -adta tudtomra ezt az egészet. Kissé elvörösödtem, mivel marhára fogalmam sincs miről beszél.
-Ne haragudj! Gőzöm nem volt, hogy mit csináltam. Tényleg, bocsi. A rugdosós dolog, meg... de szerencsétlen vagy, hogy magadra öntötted a vizemet -kezdtem el megint jó hangosan nevetni. Ezúttal Kyle is csatlakozott, majd ahogy Cameron bejött a szobámba, belőle is kitört a röhögés.
Ez a nap se telt el másképp, mint a többi. Hülyéskedtünk, beszélgettünk, stb..
*Pár nappal később*
-Nem hiszem el! Cameron, nem ülsz autóba! Világos? -oktattam ki bátyámat. Anyuék elutaztak, szóval ketten voltunk otthon. Kyle már haza ment egy pár napja, nem is nagyon jön. Kicsit hiányzik, de jobb ez így.
-Ne te mond meg nekem, Holly! Tudok magamra vigyázni. 23éves vagyok, az Isten szerelmére! -csapott a combjára.
-És? Én meg 18. Nagy ügy. De te beteg vagy. Értsd már meg, hogy csak jót karok neked! Féltelek. Érted? Szeretlek, és nem akarok még jobban aggódni, különben beleroskadok. De ha ennyire elakarsz menni, abba a szaros buliba, akkor menjél. Csak ne legyél meglepve, ha ezután nem fogok veled szóba állni! -igen, a veszekedésünk oka, egy nyavalyás buli, ahova nem akarom elengedni, mert féltem.
Sírva rohantam fel az emeletre, és vágtam be magam mögött a szobám ajtaját. 2percbe sem tellett, de már nyílt az ajtó, és Cam lépett be rajta.
-Figyelj, húgi! Nem akartalak megbántani, meg semmi, csak tudod.. nem akarom, hogy úgy kezeljetek, mint egy beteget, aki hamarosan meghal. Szeretném élni az életem utolsó pár hónapját. Ki szeretnék élvezni minden egyes pillanatot. Szeretnék veled sok időt tölteni, persze, de azért a barátaimmal is hagy élvezzem ki ezt az utolsó időszakot -mosolygott rám, és egy puszit nyomott az arcomra. Még jobban elkezdtem sírni, de nem tudtam abbahagyni.
Pár órával később teljesen megnyugodtam, Cameron mellkasán fekve, miközben simogatta a hátamat.
-Ne haragudj! Kérlek! Bocsánat, mindenért! Nagyon szeretlek, és félek.. rettegek, a gondolattól is, hogy elveszítelek -csordult végig egy könnycsepp az arcomon, amit Cameron letörölt.
-Nagyon szeretlek, Holly -adott puszit homlokomra.
-Oké. Ez kezd olyan lenni, mint valami szerelmi nyáladzás -kezdtem el röhögni.
-Szerintem is -csatlakozott drága testvérem.
-Hiányozni fogsz! -borultam nyakába, majd megint eleredtek könnyeim.
Egy pittyegés keltett fel. Úgy tűnik elszundítottam.
-Kyle írt. Azt mondja, mindjárt itt van. Figyelj, mi lenne, ha elmennénk abba a buliba? Mi, hárman. Na, mit szólsz? -pörgött fel. Olyan aranyos volt. Megmosolyogtatott ez a kis jelenet.
-Öm.. biztos vagy te benne? Engem nem hívtak meg, meg nem is akarok zavarni..-kezdtem el tördeli ujjaimat, amit bátyám egy kézrátétellel vetett véget.
-Hagyjad már! Mondták, hogy vihetünk akárkit. Jössz te is, oké? Oké. Ezt megbeszéltük. Készülődj! 9re vagyunk hivatalosak, így olyan fél 10körül leszünk ott. Tehát negyed 10kor indulunk. Ami azt jelenti, hogy van 2 és 15 perced, hogy elkészülj.... Most! -nézte a telefonja képernyőjét, majd kibattyogott a szobámból, le a földszintre. Közben Kyle is megérkezett, gyorsan köszöntem neki, majd mentem is zuhanyozni.
Tusolás után, a gardróbomba igyekeztem a fehérneműs fiókomhoz, ahonnan kihalásztam, egy fekete francia bugyit, egy szintén fekete, pánt nélküli melltartóval. Magamra kapkodtam ezeket, aztán ruhát mentem keresni.
Nehézkesen, de sikerült kiválasztanom mit is fogok viselni, ezen a bulin. Felhúztam az egybe ruhát, majd kivasaltam a hajamat. Kifestettem a szemem feketésre. A szetthez illő ékszereket is felvettem. Belebújtam az egyik kedvenc platformomba, felkaptam az ágyról a kikészített kabátom, és a táskámat, amibe beledobtam a telefonomat a pénztárcámat az irataimmal és néhány papirzsepit. Belenéztem a gardróbomban elhelyezett egészalakos tükörbe, elismerően bólintottam egyet, miszerint egész jól nézek ki, majd lesiettem a lépcsőn. Útközben megnéztem az órát, ami 20:57-et mutatott. Hamarabb készültem el, pedig azt hittem késni fogunk.
Beléptem a nappaliba, ahol a fiúk valami focit néztek teljes harcidíszbem. Egyiknek sem tűnt fel, hogy én is ott vagyok, így krákogtam egyet, mire mindketten felém kapták fejüket.
Kyle eltátotta száját, Cameron, meg elém lépett fejcsóválva. Felsóhajtottam, majd kérdőn néztem rá.
-Nem hiszem el. Ha nem a húgom lennél, egyből rád másznék. Esküszöm. De mivel testvérek vagyunk, csak annyit mondok, hogy csodálatosan nézel ki, és egész este ott fogok lihegni a nyakadban, nehogy valami részek farok megerőszakoljon -nézett halálosan komolyan. Mire elröhögtem magam.
-Hát te esküszöm hülye vagy! Nem lesz baj, nyugi -mosolyogtam rá barátságosan, mire megfogta a kezem, s kezdett kifele húzni. Útközben felkapta a kocsi kulcsot, majd hátrapillantott, de Kyle nem volt mögöttünk.
-Haver, gyere már! Mindenki kész van -kiabált vissza a nappaliba. Mire Kyle megjelent az ajtóban, lehajtott fejjel, alul kicsit dudorodó férfiasságával. Szerintem ez Cameronnak nem tűnt fel, nekem is csak azért, mert végigmértem, milyen jól néz ki. Kuncogni kezdtem, de nem kellett sok, hogy ne röhögjek fel hangosan.
Mikor megérkeztünk egy hatalmas házhoz, amiből már az utcán tisztán lehetett hallani a zenét, eltátottam a szám. Brutálisan nézett ki. Hatalmas volt, és csodaszép. Cam dobott egy sms-t Jake-nek, hogy megjöttünk. Azt hiszem így hívják a srácot, aki kijött elénk. Lepacsizott a fiúkkal, engem meg jól végigmért, mire perverz mosolyra húzta száját és a fülemhez hajolt, belesuttogva:
-Cica, ha nem lenne itt a bátyád, most rögtön szobára vinnélek, annyira dögös vagy -húzódott el tőlem, majd rám kacsintott. Golflabda nagyságúra nőtt szemekkel fürkésztem a srácot, mire elnevettem magam. -Nyugi, csak vicceltem. Van barátnőm. Amúgy Jake vagyok.
-Holly -fogadtam el jobbját mosolyogva.
Beljebb mentünk, majd megállapodtunk a bárpultnál. Rendeltünk valami koktélt, amit lassan iszogattunk. A fiúk jól elbeszélgettem, mellém meg odacsapódott egy eléggé helyes srác.
Mint megtudtam, a neve Zack Montgomery, focizik, kosarazik és vízilabdázik néhanapján. De a focival foglalkozik leginkább. Nagyon rendes fiú. Jól elbeszélgettünk, még telefonszámot is cseréltünk. Táncoltunk, piáltunk és beszélgettünk.
Amikor olyan 2-3körül megjelent mellettem Cameron, és kezét a csípőmre csúsztatta majd a fülemhez hajolt, Zack lehajtotta a fejét. Olyan édes volt.
-Drága, ideje lenne indulni -nyomott a végén egy puszit orcámra, drága testvérem. Biccentett Zack-felé, aki viszonozta gesztusát.
-Szép pár vagytok! -mosolygott angyalin.
-Oh.. mi nem! Ő a bátyám -makogtam zavartan, mire az előttem ülő srác szeme csillogni kezdett.
Elköszöntem tőle, és megbeszéltük, hogy még beszélünk. Elmondtam a Twitter meg a Facebook felhasználóim nevét, majd egy puszit leheltem arcára.
Kiléptünk a házból, egyből megcsapott a hideg, így gyorsan belevarázsoltam magam a kabátomba. A kocsihoz érve, Kyle beült a sofőr helyére, majd hazavezetett minket.
Mikor megérkeztünk, kipattantam az autóból, felmentem a szobámba, levettem a magassarkúm, a fürdőszobába érve még a ruháimtól is egytől egyig megszabadultam. Felkontyoltam a hajam, s beálltam a zuhany alá. Megmosakodtam, és már léptem is ki a kis szőnyegre, a törölközőt magam köré csavarva. Felvettem egy francia bugyit, meg egy hosszított pólót, majd bebújtam az ágyamba. Gyorsan elnyomott az álom, ám amikor reggel felébredtem, egy nem várt látvány fogadott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése